Szolgálat 63. (1984)

Eszmék és események - A pápa látogatása Svájcban (Huba J. - Krajcsi M.)

képességre és komoly felelősségtudatra is szüksége van a mai világban, ahol a hírközlő eszközök segítségével a tömegek minden irányban befolyásolhatók.

Közben a luzerni Triebschen mezején már reggel korán elkezdődött a Svájcban élő különböző nemzetiségű vendégmunkások és menekültek ének- és tánccsoportjainak műsora. (Majdnem egymillió külföldi él Svájcban, ebből 655 ezer vendégmunkás és 32 ezer menekült a katolikus.) Minden nemzet legszebb dalaival és népi táncaival köszöntötte a találkozó résztvevőit. Az érkező Szentatya 16 nemzethez tartozó különböző népviseleti ruhákba öltözött gyerekek sorfala között ment az ünnepi emelvényhez. Sok magyarruhás és cserkészruhás magyar lány és fiú is ott volt a résztvevők között.

A közös istentiszteleten és a hívek különböző nyelveken mondott könyörgéseiben a gazdasági vagy politikai okok miatt idegenbe kényszerültek testi-lelki szenvedéseinek enyhítéséért imádkoztak. A Szentatya beszédében jó hasznát vette rendkívüli nyelvérzékének. Beszédének különböző részeit 14 európai és ázsiai nyelven olvasta fel. A magyarok kb. 500 főnyi csoportjához így szólt magyarul: „Szent István egyesítsen titeket. Óvjátok a magyar családot. Apostoli áldásom adom rátok és minden magyarra!“ Szavaira lelkes zászlólengetés kíséretében ütemesen csendült fel az „Éljen a pápa“ kiáltás. A különböző nemzetiségek jelképes ajándékainak átadása után a résztvevők közösen elimádkoz- ták az Úrangyalát, és legnagyobb részük átment a luzerni Allmend-mezőre, ahol délután 3-kor a német és rétoromán nyelvű Svájc katolikusai vettek részt a szentmisén. Németországból és Ausztriából is sok résztvevő jött. A gondosan előkészített liturgia jelképekben fejezte ki mindazokat a gondolatokat, amelyeket a szentmise szövegei és a pápa beszéde hangsúlyoztak. A szentmise alap- gondolata a keresztény reménység volt. A jövőben való reménység szimbólumaként evangéliumkor egy fát ültettek el az oltár előtti téren. Az életet megőrző vízzel öntözték meg. Egyidejűleg egy afrikai édesanya az állandó szárazsággal sújtott Száhel-övezetből, csecsemőjével a hátán, átadott a Szentatyának egy korsó vizet, annak az ivóvíz-szolgáltató és öntözőberendezésnek a jelképeként, amit a svájci katolikus és protestáns segélyszervezetek közösen építettek egy ottani faluban. A szentmise végén postagalambok ezreit engedték szabadon: a svájci falvakba vitték a béke köszöntését és kívánságát. Nemcsak a pápa remekbe szabott homíliája (lásd lapunk más helyén), hanem megértést és em- berszeretetet sugárzó magatartása is felkeltette és megerősítette hallgatóiban a reménységet. A Szentatya figyelmességére vall, hogy a rétoromán nyelvű svájciakhoz és a cigányokhoz is külön szólt. A cigányoknak kívánta, hogy Jézus Krisztus, aki földi életében sokszor saját maga is hajléktalan vándor volt, legyen az útitársuk.

Jún. 17-én, vasárnap Sittenben (Sion) a 40 ezer főnyi résztvevő örömére a pápai látogatás ünnepélyes szentmisével és 9 diakónus pappá szentelésével fejeződött be. A Szentatya dicsérte a katolikus wallisiakat, akik a hegylakók nehéz és fáradságos életformájában is megőrizték katolikus hitüket és egy61