Szolgálat 63. (1984)
Az egyház szava - Örömmel vagyok-e keresztény? (Osztrák püspöki kar)
igazítani, megint függetlenül attól, melyik oldalról van szó. Eközben nem vezethet az a szándék, hogy a történelem bíróivá toljuk fel magunkat; a cél csak egyetlen lehet: jobban megismerni, és ezzel képesebbé válni az igazság befogadására. Fenntartás nélkül vállalnunk kell magatartásunk megtisztítását az igazság erejében. Csak így tudunk eltalálni az akkor történtek közös megértéséhez, és így új kiindulási pontokat is nyerünk a mai párbeszédhez. És ez a második, ami szükséges. A történeti tisztázásnak, amely a múlt felé fordul annak tovább ható jelentőségében, kéz a kézben kell járnia a hit párbeszédével, amelyben itt és most az egységet keressük. E párbeszéd szilárd alapja az, ami a evangélikus-lutheránus vallásos iratok szerint a szakadás után is összeköt bennünket: a Szentírás szava, a hitvallások, a régi egyház zsinatai. Bízom benne, hogy az Egységtitkárság az ön vezetése alatt, igen tisztelt Bíboros Úr, folytatja ezt a dialógust — amely Németországban már a Második Vatikáni Zsinat előtt igen komolyan megkezdődött —, abban a szellemben, ami megfelel alapjainak: hűen az ajándékba kapott hithez, ami magába zárja a bűnbánatra való készséget és a tanulékony egymásra hallgatást. Az Egyház így arra törekszik — az isteni Gondviselés titka előtti imádó alázattal, és áhítatosan hallgatva arra, amire ma Isten Lelke a reformáció korának eseményeire emlékezve tanít —, hogy kitágítsa szeretetének határait, és mindazok egysége felé tartson, akik mint megkereszteltek Jézus Krisztus nevét viselik. Különleges imámmal és áldásommal kísérem titkárságának munkáját és minden ökumenikus fáradozást az összes keresztények egységének nagy ügye érdekében. ÖRÖMMEL VAGYOK-E KERESZTÉNY? Az osztrák püspöki kar körlevele 1980 missziós vasárnapjára A mai nap mottójaként ez áll előttünk: „A szavak élni akarnak“. Ez azt jelenti, hogy Isten szava életet és reménységet ád nekünk. Az emberek gyakran csalfa szavaitól eltérően Krisztus üzenete örömhír, hiszen azt mondja nekünk, hogy Isten megváltotta a világot és az embereket. A missziókban az Egyház azoknak hirdeti ezt az örömhírt, akik még nem, vagy nem eléggé ismerik. Az emberek mindenütt a világon élő szavakra szomjaznak, amelyek életet közvetítenek nekik, és az élet értelmére világítanak rá. A mai napon emlékezetünkbe idézzük Krisztus megbízását, hogy minden embernek és minden népnek hirdessük az ő örömhírét, mivel tudjuk, mekkora szakadék tátong nálunk keresztényeknél tanítás és élet, megbízatás és teljesítés között. Minden keresztény a keresztség és bérmálás erejében hivatott erre a küldetésre. A világmisszió vasárnapja két fontos kérdést szegez neküpk. Az első: Mit jelent nekem egész személyesen Krisztus és Egyháza, mekkora értéke van számomra örömhírének? örömmel vagyok-e keresztény? Valami 56
