Szolgálat 63. (1984)

Az egyház szava - „Nyíljatok meg Krisztus Lelkének“ (Homília Luzernben)

közössége már magában hordja az Ö Lelkét, jóllehet egyelőre csak mint „zsengét" - ahogy az apostol mondja —, mint kezdetet, az elmélyedés és kifejlődés ösztönzőjét, mint jó magot és kovászt. A növekedés fáradságos ideje megsóhaj- toztat; az Istennel már hatékonyan élt benső élet azonban egyszersmind erős reményt és mély örömöt ébreszt bennünk. így Pállal valljuk a keresztény realizmust: „Mert megváltattunk, de reményben“ (Róm 8,24).

4. Mindannyian benne állunk ebben a fájdalmakkal teli küzdelemben, hogy bennünk és körülöttünk emberhez méltóbb, keresztényibb világ szülessék. Mindenekelőtt őszintén be kell vallanunk, hogy életünk bűnös és vétkes. Korunk sok szorongását és szükségét az emberek vétke okozza. Éppen mint keresztények külön felszólítást kaptunk állandó megtérésre és mély hitre, hogy így tanúságunk Krisztus, az emberek Megváltója mellett világító és meggyőző legyen. Azon kell tehát fáradoznunk, hogy Krisztus Lelke — akit mint „zsengét“ már birtokolunk — mindig jobban áttörjön gondolkodásunkon és cselekedeteinken.

„Nyíljatok meg Krisztus Lelkének": erre int titeket a mottó, amit svájci lelkipásztori látogatásomra választottatok. Megnyílni Krisztus Lelkének, aki megtanít, hogy egyre mélyebben értsük meg a Megváltót és tanítását. Megnyílni Krisztus Lelkének, hogy mint Isten fiai és leányai, a Szentlélek erejéből tanúságot tegyünk a világ igazi üdvösségére. Megnyílni Krisztus Lelkének, aki a remény Lelke. Aki a jövőt csak sötéten látja, aki azt állítja, hogy az embernek és a világnak nincs többé értelme, az elfelejtette Istent. Isten nem hagyja el a világot, vele való tervei nem hiúsulnak meg. „Mert Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen" (Jn 3,16). Mi, mint Egyház, Isten vándorló népe vagyunk, amelyiknek útja Jézus Krisztus, és célja maga az Isten az ő dicsőségében.

A keresztény remény természetesen nem oszlat el minden sötétséget, nem tüntet el szenvedést és szükséget, gondot és szorongást. Ellenkezőleg, maga Isten veszi komolyan szenvedéseinket és szükségeinket. A fényes húsvét előtt ott a sötét nagypéntek, Krisztus keresztje. Éppen így állandóan a kereszt jegyét hordja magán reményünk is, de olyan keresztét, amelyik már magában rejti a feltámadás ígéretét és győzelmét. A hivő és remélő ember tudja, hogy minden viszontagságban és megpróbáltatásban a végtelen és szerető Isten fogja át.

5. Aki ezt a reményteljes hitet kapta ajándékul, annak rányílik a szeme Krisztus Leikének sokrétű működésére napjainkban, a világ számtalan ismert és ismeretlen pontján. „Az Úr Lelke van rajtam .... az Úr fölkent engem, elküldött“ (Lk 4,18) — így kiáltott abban az időben Jézus Názáretben. Mindazokban, akik követik, akik magukévá teszik életprogramját, Lelke által folytatja ezt a küldetést. Az Úr Lelke nyugszik rajtunk is, fölkent a keresztség és a bérmálás szentségében, és így hasonlóvá tett Krisztushoz, a Fölkenthez. Az Isten Lelke minket is sürgetni és erősíteni akar, hogy — éppen ma - vigyük bele világunkba az üdvösséget és a reményt.

53