Szolgálat 63. (1984)

Tanulmányok - Szabó Ferenc: Emmanuel Mounier hite és hősies humanizmusa

írással. Szükség van arra, hogy az élet időnkint kiszakítson bennünket annak a gondolkodásnak szélhámosságából, amely mások cselekedetein és érdemein élösködik. Most, hogy az áprilisi veszély elmúlt, most hogy úgy látszik, tovább ki kell tartanunk veled együtt, Frangoise, kislányom, érezzük, hogy új történet indul el párbeszédünkben: ellenállni a végzettel kötött béke könnyű formáinak; apádnak és anyádnak kell maradnunk, nem hagyhatunk rá beletörődésünkre, nem alkothatjuk jövőnket, mintha csodád nem lenne jelen; meg kell adnunk neked a szeretet és a jelenlét mindennapi kenyerét, folytatni az imát, amelyet te testesítesz meg, fel kell újítanunk sebünket, mert ez a seb a jelenlét ajtaja, — veled kell maradnunk. Talán mások megirigyelhetik ezt a tapogatódzó atya- ságot, ezt a kifejezetien párbeszédet, amely szebb, mint a szokásos játékok" (IV, 670-672).

Azelőtt az Egyházat szívesen hasonlították össze egy hajóval. Abban van legénység és vannak utasok is. Utóbbiaknak semmi más dolguk, mint fizetni. Egyébként kedvesen és szeretettel bánnak velük, de engedelmeskedniök kell a hajórendnek. Akkor megmenekülnek. — A Zsinat ennek véget vetett. Nincsenek utasok, mindenki a legénység tagja. Aki nem akarja ezt, aki csak utas akar lenni, annak nincs helye, az nem mondható az Egyház tagjának. A Zsinat egyértelműen megmondta: mindenestül komolyan kell vennünk a világiakat, mert ók is karizmahordozók. Mindenütt párbeszédről volt szó. Ha ez igazi párbeszéd, akkor komolyan vesszük a beszélgetőtársat. Nem pusztán pedagógiai párbeszédet folytatunk, ahol taktikai okokból látszólag komolyan vesszük a másikat, valójában azonban nem. (Igen sokszor történik ez manapság nálunk az ifjúsággal.) Chr. Butler angol bencés apátpüspök is mindig azt mondta: „Meg vagyok elégedve, ha a Zsinat egyetlen eredménye az, hogy a világiakat csakugyan teljesen felnőtt emberként veszik, nem pedig óvodásoknak.“ A világi ember tehát partner, nemcsak engedelmeskedik, hanem igazán felelősnek érzi magát. Teljes értelemben egyháztag. Mario von Galll

Legyetek türelemmel az Egyház iránt! Az Egyház mindig gyenge és hibákkal rendelkező emberek közössége is. És szeretném hozzáfűzni: Ez mindannyiunk szerencséje. Mert a csak tökéletesek egyházában bizony nem lenne többé helyünk. Maga Isten akar emberi egyházat. Ezért az egyházat bírálni is lehet, de ennek a bírálatnak becsületesnek kell lennie, és az iránta érzett nagy szeretetből kell fakadnia. Isten üdvözítő művét, terveit és ügyeit emberek kezébe tette le. Ez minden bizonnyal nagy merészség: de nem létezhet más egyház, mint amit Krisztus alapított. Munkatársainak akar minket embereket a világban és az Egyházban, minden hiányosságunkkal és elégtelenségünkkel, de minden jóakaratunkkal és képességünkkel is.

II. János Pál pápa az einsiedelni fiatalokhoz

47