Szolgálat 63. (1984)
Tanulmányok - Szabó Ferenc: Emmanuel Mounier hite és hősies humanizmusa
félszemét). Itt jegyzem meg, hogy az Esprit mindjárt megindulása után pénzügyi nehézségekkel küzdött; Mounier 1933 és 39 között Brüsszelben egy gimnáziumban tanított; 1935-ben megnősült. 1939-ben Frangoise kislányuk betegsége csak fokozottabb megpróbáltatást jelent neki. (Később még két kislánya született.) 1940-ben német fogságba esik, majd hamarosan kiszabadul és újra folytatja az Esprit szerkesztését Lyonban. Részt vesz a déli értelmiségiek ellenállásában; a Vichy-kormány betiltja folyóiratát. Ekkor az illegális „Combat“-mozgalomhoz csatlakozik; letartóztatják és bebörtönzik. 1942-ben szabadul; feleségével és második kislányával elhagyja Lyont, és Dieulefit-ben telepszik le. Ekkor írja egyik legszebb, legszemélyesebb könyvét: „L’Affrontement Chrétien“ (1944) és karakterológiai kézikönyvét (Traité du Caractére, 1946). 1945-ben újra elindul az Esprit. Mounier néhány fontos munkát ír még a perszonalizmusró! és az egzisztencializmusról. Párizs külvárosában laknak, harmadik kislányuk is megszületik. Egészsége megromlik. 1950. márc. 22-én viszi el egy végzetes szívroham. Az Esprit tovább folytatódik, előbb Albert Béguin, majd J.-M. Domenach lesz a főszerkesztője. 2. Perszonalizmus Mi a perszonalizmus? Mounier erről sokat írt. Hasonló című esszéjében (Qu'est-ce que le Personnalisme? Seuil, 1947) rendszeresen kifejti. Mindenekelőtt az előszóból idézek: „A .perszonalizmus', amennyiben tőlem függ, sohasem lesz rendszer vagy politikai gépezet. Ezt a kifejezést az emberi problémák egy bizonyos távlata jelölésére használjuk; célunk az, hogy a XX. század válságának megoldásában hangsúlyozzunk bizonyos követelményeket, amelyeket nem állítottak mindig kellő fénybe. Az ember nem úgy válik perszonalistává, hogy elhagyja korábbi hűségét vagy azokat a gyakorlati szempontokat, amelyeket a gyakorlati problémák megoldásához választott. Valaki lehet keresztény és perszonalista, szocialista és perszonalista, és — miért ne? — kommunista és perszonalista, ha ez a kommunista nem mond ellent az itt bemutatott alapvető értékeknek. (...) A perszonalizmus sorsa akkor lesz a legjobb, ha — miután elég sok emberben felébresztette az ember teljes érzékét — eltűnik nyom nélkül, mivel teljesen egybeolvad a mindennapi élettel.“ (Ili, 179) Perszonalizmus a latin persona = személy származéka. Mounier az emberi személy értékét és hivatását végső soron Istenben és Krisztus személyében alapozza meg. Forrása az a kimondhatatlan és abszolút Szeretet, amelyet nem kínálhat fel semmiféle ideológia vagy humanitárius, politikai világnézet. Ezt hirdeti egyébként II. János Pál pápa különböző megnyilatkozásaiban. (Wojtyla pápa egyik mestere M. Scheler volt, akitől Mounier is sokat tanult.) Mounier mindenekelőtt kemény kritikának veti alá a kapitalizmus pénzimádatát és a termelésre beállított, utilitarista mai mentalitást. Miként Marcel, ó is a „létet“ a „birtoklás“ elé helyezi. Élesen elítéli a keresztények individualizmusát: „A modern világban a keresztény ember hatékonyságának hiánya, hanyatló agresszivitása, a cselekvés élvonalából való kimaradása mind annak 42
