Szolgálat 63. (1984)
Tanulmányok - Lukács László: Una Sancta
kiterjedten is egyetlen és egységes, Isten egységének a szentsége az egyház egységében válik láthatóvá. II. A pásztorok az egység szolgálatában Ez az egység persze nem könnyen valósul meg és őrződik meg az egyházban sem, hiszen ennek tagjai is emberek, különböző adottságokkal, vérmérsékletekkel, törekvésekkel, elképzelésekkel, sőt bűnökkel. Már az apostoli egyház idejében is mindig megújuló feladat volt az egység fenntartása, sőt helyreállítása (vö. Csel 15,38; 1Kor stb.). Jellemző, hogy a misében az áldozás előtt az egymással kiengesztelődés, a megbékülés olyan nagy szerepet játszik: „Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérben részesedünk“ (1Kor 10,17). Még a karizmák is okot adhatnak a széthúzásra, versengésre, féltékenységre (1Kor 12-13). Krisztus egyházának egészére bízta rá megváltó művét: főpapi, tanítói és pásztori funkcióját Isten egész papi népe folytatja tovább. Mivel azonban Krisztus Testének egysége a legmagasabb fokban az eukarisztikus lakomában valósul meg, ennek kultikus szolgálatára a fölszentelt papok kapnak kizárólagos felhatalmazást a hívek egyetemes papságán belül is. A püspökökre és közvetlen munkatársaikra, a papokra van rábízva az egység szolgálata is. Arra kapják a fölszentelés kegyelmét, hogy gondoskodjanak a karizmák egységéről sokféleségükben is, és szolgálatukkal megjelenítsék Krisztust, a közösség urát. A papokról és püspökökről szólva a II. Vatikáni zsinat nyomatékosan hangsúlyozza, hogy fölszentelésük és küldetésük egyaránt egységbe fogja őket. Rájuk van bízva Krisztus misztikus és valóságos teste. A papságról szóló dekrétum külön fejezetben szól a papok „személyi kapcsolatairól“. A püspökök és a papok legyenek „testvéries“, „baráti“, „gyermeki“ kapcsolatban egymással. A püspökök ne munkaeszköznek, hanem munkatársuknak tekintsék papjaikat, s a papszentelésen alapuló testvériesség meleg kapcsolata fűzze őket össze. Minden egyes papot az apostoli szeretet, a szolgálat és a testvériesség különleges szálai fűzik a papi testület többi tagjához. Egészen közvetlen és meleg viszonyt sürget a zsinat a papok és a világiak között is. Legyenek mindenkivel nagyon barátiak, jussanak el az őszinte, tettekben megnyilatkozó szeretetre. Nem elég, hogy a hívekkel csak egyenként törődnek; valódi keresztény közösséget kell kialakítaniuk (PO 6-8). A papok is testvérek a testvérek között, mint Krisztus egy és ugyanazon testének tagjai, s ezt a testet minden keresztény köteles építeni. Egész magatartásukkal kövessék Mesterük példáját, aki az emberek közé „nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másokat, és odaadja az életét váltságul másokért“ (PO 9). A zsinat is jelzi tehát, hogy ez az egység csak odaadó szolgálattal érhető el. Az egész egyház kollégiális szerkezetű, nemcsak a püspökök testületé. Ez a kollegialitás azonban nem hasonlítható a demokratikus társadalomhoz, hiszen 2 17
