Szolgálat 63. (1984)

Tanulmányok - Lukács László: Una Sancta

filmet lehet üres padsorok előtt is vetíteni, ha műsorra tűzték, — a szeretet csak a jelenlévő másiknak tud megnyilatkozni vallomásával. A befogadó oldaláról pedig: egy jelenséget, híradást lehet tárgyilagosan szemlélni, személytelenül, kívülről vizsgálni — a szeretetvallomás csak úgy érhet célba, tehát akkor fejtheti ki teljes hatását, ha a másikban viszontszeretetet vált ki: ha befogadásra és viszonzásra talál. A szeretet csak a reá válaszoló szeretetben válik teljessé, a személy odaadására a másik személynek is a saját odaadásával kell felelnie. Márpedig „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte.“

Krisztus az őt befogadó emberek hitében és szeretetében lett láthatóvá és jelenvalóvá, az egyházban él tovább a történelem folyamán, hordozva és hirdetve Istennek Krisztusban megnyilvánult szeretetét. — A szeretet több személy egységében él, s minden szeretet ősforrása a Szentháromság egysége. Krisztusban a Hármas-Egy-lsten jelent meg az emberi történelemben, s az egyház ennek a Szeretet-lstennek életét folytatja tovább Krisztus feltámadásától kezdve.

Szent János az egység, Szent Pál a test gondolata köré csoportosítja a maga teológiáját. Jézus kikezdhetetlen logikával írja elő a főpapi imában (Jn 17,20-26):

Amint az Atya szereti a Fiút és a Fiú az Atyát, úgy szereti a Fiú a tanítványokat és minden embert.

Ahogyan a Fiú szereti a tanítványokat, úgy kell nekik is szeretniük egymást.

Ennek következtében:

Amint az Atya és a Fiú egyek,

úgy kell egynek lenniük a tanítványoknak.

Az egyház csak akkor folytatja Krisztus életét, ha szeretetben, tehát egységben él. Ennek az egységnek ősforrása és ősmintája a Szentháromság örök egysége. Ezt az egységet Krisztus tette elérhetővé számunkra, azzal, hogy eggyé lett velünk, magára véve emberi természetünket; s azzal, hogy földi életében, egy emberélet lehetőségei között is megélte föltétien és bonthatatlan, maradéktalan egységét az Atyával és az emberekkel: mindvégig, mindhalálig szerette az Atyát és az embereket.

Az egyház Krisztustól örökségül kapja ezt az egységet — létének föltétele az, hogy megmarad hitnek és szeretetnek kettős egységében, közösségben az Atyával és az emberekkel Krisztus és bennünk lakó Lelke által.

Ennek az egységnek a szétszóródott emberiségből kell létrejönnie: a „nemzetekből“ kell kiformálódnia Isten új népének. A pünkösdi csoda a Szentlélek eljövetelével ezt az egységet teremti meg az egybegyűltek között. Annyira mindenen felül áll ez az egység, hogy az őskeresztény írók ismételten megszemélyesítik az egyházat: jegyes, eljegyzett, Krisztusnak kiválasztott, akiért odaadta magát, akit megtisztított a keresztségben; választott nép, Isten fia, agg asszony. Sevillai Szent Izidor meghatározását évszázadokon keresztül meg14