Szolgálat 63. (1984)

Halottaink - Pállya Imre Hubert OSB (Galambos Iréneusz OSB)

tekinthető a templom restaurátorának. Tevékeny tagja volt a Szent Gábor katolikus filatelista egyesületnek, a Canisius-otthonban is bélyeggyűjtő csoportot alapított és vezetett. Megyéspüspökük 25 éves jubileumára feltűnést keltő kiállítást is rendeztek.

Don Bosco jelmondata: „Lelkeket adj nekem Uram, minden mást végy el!“ — az ő mottója is volt. Lelkipásztori működését gazdag ötletesség és 'kezdeményező erő jellemezte, különösen az ünnepek megszervezésében. Közkedvelt szónok és keresett gyóntató volt nemcsak hívei között, hanem az esperesi koronákon és lelkigyakorlatokon is. Nagyon szerették esti elmélkedéseit a Canisiusheimben. Mint Don Bosco fiának, különösen szívén feküdt a gyerekek és az ifjúság ügye. Sok éven át irányította plébániáján a ministráns- és ifjúsági csoportokat, s egészen 75 éves koráig — ekkor különben St. Bernhard díszpolgárává választották — tanított az elemiben hittant.

Sírjánál egy fiatal tanító többek között ezeket mondotta: „Nemcsak pap volt, hanem nagyszerű nevelő és pedagógus is. Valamennyiünknek támaszt nyújtott és meghitt biztonságot. Azok közé az emberek közé tartozott, akik iránt korlátlan bizalommal lehetett az ember, akikhez eljöhetett gondjával, bajával tanácsot kérni. Sokunkat tanított meg imádkozni, sokunkat gondozott az iskolában, sokunkat vezetett közelebb Istenhez. Gyakran és mélyre behatóan elénk tárta, milyen az Isten előtt gazdag élet, úgyhogy ma a sírjánál fölösleges ebből részleteket kiragadni és méltatni. Olyan ember volt, akinek többet köszönhetünk, mint szavakkal ki lehetne fejezni. Azt hiszem, becsülettel elmondhatjuk: boldogok vagyunk, hogy egy ilyen ember a mienk volt."

P. Johannes Steinberger, a Canisiusheim igazgatója nyomán

PÁLLYA IMRE HUBERT OSB (1907—1983)

A pannonhalmi Szent Benedek-rend visszaállítása (1802) óta mintegy száz rendtag a mai burgenlandi területről jött. Többek között a nagy főapát, Kruesz Krizosztom (1819—1885) Völgyfalváról (Zillingtal), a későbbi esztergomi segédpüspök, Kohl Me- dárd (1859—1928) Radafalváról (Rudersdorf), Strommer Viktorin és Blazovich Jákó Répcesarudról (Frankenau), Schermann Egyed Németgyirótról (Deutsch-Gerisdorf), Klemm Antal Lékáról (Lockenhaus), Garami Elek Feketevárosból (Purbach), Schaller Mátyás Borbolyáról (Walbersdorf), Monsberger Ulrik c. apát és kormányzó perjel Tormafalváról (Krensdorf).

P. Hubert is Burgenlandben, Lakfalván (Lackendorf) született 1907. febr. 6-án tanító- családból. A keresztségben az Imre nevet kapta. A soproni bencés gimnáziumba járt, mint sok más burgenlandi. 1923-ban kérte felvételét a rendbe, ahol a Hubert nevet kapta. Teológiai tanulmányai mellett matematika—fizikatanári oklevelet szerzett a budapesti egyetemen. 1931-ben szentelték pappá, újmiséjét Sopronban tartotta. Első tanári működési helye Esztergom volt. 1933-ban került Pápára, ahol hamarosan a város egyik legközismertebb személyisége lett. A bencés gimnáziumon kívül az Irgalmas Nővérek intézeteiben is tanított, és szívesen segített a lelkipásztorkodásban is.

Az iskolák államosítása után, 1948-ban azonnal vállalkozott három Pápa környéki kisebb község: Pápadereske, Dáka és Kéttornyúlak lelkipásztori ellátására. 25 éves tanári és 20 éves lelkipásztori munka után 1967-ben nyugdíjba ment, és visszatért Pannonhalmára. Itt továbbra is kisegített a főapáti irodában, különösen a német nyelvű levelezést intézte. 1978 óta súlyos betegség nagyrészt ágyhoz kötötte, de még halála előtt pár nappal is az őskeresztény irodalom fordításán dolgozott a megjelenés alatt álló sorozatba.

1983. nov. 21-én tartott temetésén nemcsak rendtársai vettek részt, hanem sok világi pap és egykori tanítványai is. Testvérei és rokonai Burgenlandból, Sopronból és Budapestről jöttek. Különösen megható volt egykori tanítványainak búcsúzása: doktorok, tanárok, tekintélyes öregurak. A szerzetesiskolák szellemére jellemző szószólójuk búcsúbeszéde:

.99