Szolgálat 62. (1984)
Halottaink - P. Őry Miklós SJ (R.)
majd a belgiumi. Lővén melletti Eegenhovenben eltöltött Idő után 1954 őszétől Ausztriában élt. Előbb repetitor volt az innsbrucki Canisianumban, 1958-tól pedig dogmatikát és más tárgyakat adott elő a klagenfurti papnevelő intézetben. Nagy gondja volt a II. Vatikáni Zsinat tanításának közvetítésére, amelyben boldogan ismerte föl a Szentlélek művét. 1971-től a káplánok triennális vizsgáiban és a hitoktatók képzésében működött közre. Ugyanebben az évben lett Klagenfurt és környéke magyarjainak lelki- pásztora. Nagy odaadással szentelte már fogyó erejét ennek a nem könnyű feladatnak is. Különösen a betegek látogatása, fölkészítése és lelkigyakorlatok, lelkinapok szervezése volt szíve ügye. Külföldön is sokfelé tartott magyaroknak lelkigyakorlatot, eljutva Svájcig, Brüsszelig, sőt Kanadáig is. Közben «volt P. Örynek egy hobbyja“. A maga szemérmes módján — mert alapjában véve zárkózott ember volt — így irta körül azt a munkát, ami egy életen át foglalkoztatta: Pázmány Péter tanulmányozását. Kezdődött ez Rómában, ahol disszertációjának tárgya Pázmány egyháztana volt. Itt jött rá, hogy a latin „Diatriba Theologica* Pázmány saját műve, s ezt módszeresen be is bizonyította a mű facsimile kiadása elé tett bevezetőjében (Prugg V., Eisenstadt 1975). Ö irta a Lexikon für Theologie und Kirche-be a Pázmányról szóló címszót, szerkesztette a „P. P. lelkisége“ c. antológiát (Carinthia, Klagenfurt 1964, 2 kiadás). Egy sor kisebb-nagyobb tanulmányban és cikkben foglalkozott a nagy magyar alakjával, történelmi-teológiai környezetével. Nagy tervének, az életmű részletes feldolgozásának sajnos csak az alapvetése készült el: .Pázmány Péter tanulmányi évei“ (Prugg V., Eisenstadt 1970). Sem írói, sem emberi jellemzői nem kedveztek a gyors és termékeny munkának. Széles és mélyreható tájékozódással, roppant akríbiával dolgozott: ugyanakkor szinte lelkifurdalása volt az idő- miatt, amit így az emberektől, a lelkipásztorkodástól, a szeretet közvetlen gyakorlásától elvon, és a legalkalmatlanabb időben jelentkező kellemetlen látogató betű szerint többet ért neki egy kész könyvnél. így aztán, miközben szakirodalmi és teológiai körökben komoly tekintélyt szerzett magának, tudós-volta neki magának inkább keresztet jelentett — egyet a sok közül. A Pázmány-tanulmány mögött persze ott izzott legigazibb szenvedélye: a magyar lelkiség kutatása. Nem jutott odáig, hogy komolyan írjon róla. De vajon kevesebb-a ennél, hogy életművét hevitette át? Mert 1955 őszétől Marosi atyával, halálig tartó egyetértő, szent papi barátságban megkezdték az egység nagy munkáját a magyar papság s rajtuk keresztül a magyarság szolgálatában. „Egy nagy lelki családdá formált, forrasztott bennünket, amit a szeretet melegsége járt át" — írja tömören valaki. Szolid teológiai-vallási műveltséget és mindenekfölött lelkiséget adni: ez volt a cél, amit életfogyasztó munkában, sok-sok gond és szenvedés között, de boldogan és eredményesen igyekeztek megvalósítani majd 30 éven át. Ebből a munkából sarjadt ki 1969- ben a .Szolgálat“ és teológiai meg lelkiségi könyvek — fordítások, eredeti munkák — egész sora. Erről már nem kell sokat mondani olvasóinknak. P. öry magával ragadó egyéniség volt. Vonzó külseje, barátságos, kedves, vidám modora, csevegő képessége mindenkit meghódított. Odaadó szolgálatkészsége, makulátlan hűsége mágnesként húzta magához az embereket. Testi-lelki szenvedéseit magának tartotta meg, amíg csak ment. „Receptje" ebben az volt, hogy a különös nehézségek idején igyekezett kétszeresen jó lenni másokhoz. Egészsége mindig gyönge volt, de az utóbbi években különösen is. Több operáció, szívütemező beépítése és három infarktus voltak fizikai keresztútjának határkövei. A harmadikból már nem épült föl. Febr. 19-én szólította el Ura, akit annyira szeretett és a Társaságban, az emberekben, hazája fiaiban olyan hűségesen szolgált. A sok szép levél közül, ami halála után befutott, hadd idézzük egyik munkatársunkét: „Az évek hosszú során a Szolgálat neve összenőtt az ő nevével, és az az érzésem, őt a mennyben is íróasztal várja, amely mellett utolérhetetlen kritikai érzékével és finomságával, törhetetlen szorgalmával, az Igaz és a szép, az Isten szava Iránti izzó szenvedélyével továbbra is segít a kiadás nehéz és igényes munkájában. Az ő Isten szava terjesztésének és a folyóirat ügyének egészen odaadott élete gazdag örökséget — és a továbbfolytatás súlyos kötelességét hagyja nemcsak Rátok, de mindannyiunkra, a Szolgálat egész földkerekségen szétszórtan élő munkaközösségére. Adja meg a Jó 94
