Szolgálat 62. (1984)
Könyvszemle - Marton Marcell: Szépszeretet (Puskely M.) - Prokop Péter: Üdvösségünk (Cs. M.) - Boldogasszony (F. M.)
hát, amelyet jól lehet ütni. De a verőlegények arca nem vicsorog, sőt egy félénk, tapogatózó kéz Jézus testéhez simul. így látva azonnal behelyettesülünk a verők, vagy megbánok alakjaiba. — 26. „Szerető barátunk. Szívünk gerjedezett.“ Az elnagyolt vonásokkal odavetett emmauszi vándorok a köztük lépdelő Útitárssal. Csak a Jézus felé fordulás vonalai hangsúlyosak. — 49/B „Hallgass meg minket! Saul látomása.“ A földre zuhant Saul alakját egyetlen vonallal oldotta meg a művész. A fekete földön vakít a látomástól megvakult apostol hófehéren izzó alakja. Kegyelmet befogadó sugárzó ember lett. — 33. „A szegények atyja. A földműves Miatyánkja.“ A fizikai erő hódolata a megfeszített pléh-Krisztus szeretet-ereje előtt. Az összekulcsolt nagy kezek a keresztre szegezettöl várják a segítséget. A képek alatt két mondat áll. Egyik a litánia szövegéből, a másik egy hozzáfűzött gondolat, ami segít a kép igazságának keresésében. 75 kép. Néha részletező a művész keze, néha elnagyolt vonásokkal, vagy arcnélküli alakokkal, vonalakkal, színekkel csalogat bennünket egyre beljebb, a színfalak mögé, hogy sejtésünk biztos tudattá váljék: nagy volt üdvösségünk ára. A képek közé ékelt írásokat inkább elmélkedéseknek nevezhetnénk. Ezekről így vall a szerző: „Úgy öntöttem össze a címeket, amennnyire az utca is rendetlen. A végére áll csak össze az én .Fiorettim'. Aki elolvassa, belém is látott: szavakba öntött önarcképembe.“ De megtanítja az olvasót tovább is látni. Megsejteti velünk a negyedik dimenziót, a szeretet birodalmát, a lélek karizmáját. A művész szemével láttatja meg az élet színét, amely a szenvedés és öröm kergetőzése. „Az minősíti jóvá tetteinket: mekkora derűvel vállaljuk hozzácsapva a velük járó kellemetlenségeket Is.“ A műalkotásokról magunkra fordítja figyelmünket: „Minden élet egy-egy műalkotás. A művész joga félbeszakítani vagy folytatni aszerint, mikor úgy érzi, hogy kész.“ „Fiorettijét“ magyar honfitársainak küldi. „Nem síró és tehetetlenségbe merült honvággyal, hanem az elvégzett munka elégtételével.“ Cs. M. Prokop Péter: Boldogasszony. Róma 1984, 196 o. 65. születésnapjára ajándékozott meg bennünket ezzel a kép- és gondolatgyűjteménnyel Prokop Péter, a 26 éve Rómában élő, kalocsai származású magyar festő és pap. „Emléknek. Emlékül. Remetemagánybói küldött kopogásnak barátaim ablakán.“ 65 képet szedett csokorba a loretói litánia szövegére. Némelyik alcímmel, vagy rövid utalással a kép színeire vagy rendeltetésére (Fekete Mária, Freskótöredék). Több segítséget a képek megértéséhez nem ad. Szándékosan nem. Prokop nézőjét felnőttként kezeli. Ráhagyja őt a saját érzékenységére és átélő képességére. „Az alkotással való összeolvadáshoz rátermettség és alázatos figyelni akarás szükséges.“ Célja a litániasorozattal, hogy képei a kis zugokba, a tárlatot nem látogatókhoz is eljussanak, és hozzásegítsenek megérezni „anyai közellétét annak, aki nem csak Jánosnak adatott: íme a Te Anyád.“ Cikkei — mint írja — nehezebben jöttek létre, mint rajzai. Talán képek maradtak el miattuk. De a szándék nemes volt. Az egyszerű tettek tisztaságát hirdetni jöttek létre. Aki az egymás után következő képek és cikkek között tartalmi kapcsolatot keres, nem mindig találja meg számítását. Különösen nem, ha nem tartja szem előtt a minden dologban és mindig köztünk élő Istent. Színes, ízes magyar nyelven mesél a szerző a szépről, a jóról, művészetről, tanárairól, diákjairól, látogatóiról, az alkotásról, az igazról. Nem prédikál, nem misztifikál. De az értelmes és érző ember szemével meglátja egy barackmagban az élet csodáját. Egy gazdag élet tapasztalataiból meríthet a figyelmes és nyitott olvasó. F. E. 91
