Szolgálat 62. (1984)
Könyvszemle - Pécsváradi Gábor: Jeruzsálemi utazás (Sz. M.)
eseményei is felkeltik szerzőnk figyelmét, és ezzel kapcsolatban kérdezi, vajon napjainkban a megújulás nem a mai ifjúság közösségi mozgalmaiban tapasztalható-e? Nem hagyhatjuk említés nélkül írásában a Biblia központi szerepét. Ott, ahol a helyes értelmezés szükségessé tette, lelkiismeretesen alkalmazza a Szentírás szöveg- kritikáját és exegézisét. Ámde szép példáját adja ebben is a hivő magatartásnak. így nem vált sehol sem pusztán bonckés alá vett szöveggé a Szentlélek sugallta kinyilatkoztatott szó. Mindenütt megőrizte iránta az áhítatát, sőt a legnagyobb részben erre építette fel mondanivalóját. A könyv megjelenése igényt elégít ki. Sokakban már hiányzik a tanítás és nevelés által, mintegy előre kész elemekből összeillesztett vallásos világnézet, ezért maguknak kell keresniük, és keresik is az eligazodást. Kezükbe most hasznos útmutatót kaptak. Másrészt sokakban tudatossá vált az az űr, amelyet a transzcendens remény hiánya hagy maga után. Ennek az apostoli szándékkal megírt műnek legszebb eredménye lenne, ha visszhang támadna onnan, ahol ez a hiányérzet — mondhatnánk „horror vacui“ — már előkészítette a talajt a krisztusi örömhír befogadására. Kerny Géza Pécsváradl Gábor: Jeruzsálem! utazás. Fordította Holl Béla. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest 1983, 272 o. Az utóbbi években ismét fellendült a Szentföldre vonatkozó magyar katolikus irodalmunk. Megjelent Gyürki László, Puskely Mária eredeti könyve (vö. Szolgálat 52/90) s legújabban Gerhard Kroll keletnémet jezsuita világhírű munkája fordításban (Sz. 60/ 87). Mindhárom kiegészíti egymást. Annál örvendetesebb, hogy a Szépirodalmi Könyvkiadó is hozzájárult Szentföld-irodalmunkhoz a Magyar Ritkaságok sorozatban megjelent könyvével, ráadásul „ősbemutatóval“: először jelenik meg magyar nyelven hazánkfia, Pécsváradl Gábor valószínűleg Bécsben, 1519-ben latinul kiadott szentföldi útleírása. A könyv jelentősége éppen dokumentum-jellegében áll. írója, a magyar obszerváns ferences rendtartomány főnöke, 1515-ben Pásztói János atya kíséretében a Szentföldre ment, és ott 33 hónapig tartózkodhatott az akkori rendi szabályok szerint. A könyv a korabeli „itinerárium" (útikalauz) műfaját követi. A Szentföld teljes leírását adja nagy pontossággal. A központ Jeruzsálem, s innen a négy világtáj felé haladva négy részben vázolja a látnivalókat. A lapszélen kereszttel jelöli a helyeket, ahol búcsút lehet nyerni. A szerző maga elsősorban valóságos útikönyvnek szánta művét, de — amint a befejezésben írja — azokra is gondol, akik csak lélekben látogathatják meg a szent helyeket. Az író személyes tanúságot is tesz. A száraz adatfelsorolást színessé teszi a szent helyekre vonatkozó hagyományokkal, legendákkal, s nem egyszer kitör belőle az őszinte vallomás, a sóhaj. Például amikor a Szent Kereszt helyét ismerteti, megjegyzi a sok méret felsorolása közben: „Magam áhítatosságból többször is beledugtam fejemet. Ó, én Istenem! Bárcsak akkor lehettem volna ott, amikor a kereszten függöttél, és a fejemet ugyanott ez elé az árok elé fektethettem volna, és drágalátos véreddel megöntözhettem volna!“ (69) A klasszikus itineráriumok beosztását követi abban is, hogy minden ismertetett helyről öt pontban számol be. Leírásába beveszi olvasmányai alapján az Izraelen kívüli egyiptomi szenthelyeket, sőt Indiát és Örményországot is. Meg is Indokolja eljárását: „Ez ugyan nincs a Szentföldön, minthogy azonban jó és csodás dolgokat hallottam felőle, úgy gondoltam, ezt is ide veszem“ (201). A könyv történelmi értékét emeli, hogy Jeruzsálemben élte át a „török császár“ (I. Szelim) 1516/17-es legyiptomi hadjáratát, amelyben legyőzte „a Soldanus királyt" (az utolsó egyiptomi mameluk szultánt), és elfoglalta Egyiptomot. Pécsváradi ismét kitör: „Ó tunya fejedelmek, itt volna most az ideje, visszaszerezni a Szentföldet, amelyet a jóságos Jézus saját vérével megszen88
