Szolgálat 62. (1984)
Eszmék és események - Missziós levelek Ázsiából
éjféli misén imádkozzunk egymásért. A szenvedő nép olyan hálás, ha tudja, hogy nincs egyedül. P. Bellér Lajos SVD Our Lady of Purification Parish Binmaley, Pangasinan 0715 Philippines + A Santo Nino (Szent Gyermek) tisztelete a népies vallásosság tipikus példája, amit egyesek lenéznek, de természetesen megvan a pozitív oldala is. A jan. 16-i ünnepét megelőző novéna alatt naponta átlag tízezren járultak szentáldozáshoz, és ugyanannyi jön minden pénteken. Hogy szentimentális beállítottság, az nem tagadható, de aztán ahogy a Kis Jézus nőtt, úgy a belé vetett hit is nő a hívekben. Itt a processziók igen népszerűek, és az ünnep napján óriási tömeg vesz részt az ún. Sinulogon, még más szigetekről is sokan jönnek. Az egyik kápolnám szintén a Santo Nino-nak van szentelve, és az enyéim is rendeztek egy mini-Sinulogot a környező utcákon, de 1983-ban a férfiak nem mertek kivonulni, mert épp azokban a napokban csúnya veszekedés tört ki fiatalok rivális bandái között, és egy 17 éves fiút, Bobby Fuentest egy este megölték, úgy látszik tévedésből, mert másnak nézték a sötétben. Nem merték a plébániára vinni, engem hívtak meg, hogy temessem. Egy kis barrio kápolna előtt mondtam a misét. Nagy tömeg gyűlt össze és iszonyú la-mentálást rendeztek, alig jutottam szóhoz. A fiú szülei igen szegények, még a koporsóra sem tellett, én segítettem vele. Itt a szegénynegyedekben sok az erőszakoskodás, bicskázások, lövöldözés, és az ártatlanul megölt fiú koporsóját a kezemben tartva, kicsit tetemrehívás-szerű beszédet tartottam. De 400 év után is sokakban nem mély a kereszténység; a túlzsúfolt lakóviszonyok között, ahol a fiatalok nagy része alig részesült nevelésben és munkanélküli, nem is csoda. A gazdasági és szociális problémák szinte megoldatlanok. A püspöki kar közös nagyböjti pásztorlevele igen világos és bátor állásfoglalás. Ha egy ország csődbe Juthat, a filipinók közel vannak hozzá. Az év folyamán területi plébánia lettünk. Eddig hivatalosan csak a kínai katolikus kommunitásnak viseltük gondját, most van saját területünk a szomszédos városrészben, azonkívül a San Miguel szegénynegyed egy része és egy nagy népiskola (3000 tanulóval) tartozik hozzánk. Persze eddig is sok filipino jött a templomunkba, de most hivatalosan is hozzánk tartoznak. Mindez több munkát jelent, sok szempontból módszert is változtattunk a pasztorációban, reméljük, lesz eredménye. Én egyelőre feladtam a tanítást az egyetemen, nem tudom, újrakezdem-e majd, nehéz időt szakítani rá, sokkal több időt igényel, mint amennyit a rendes pasztorációs és szociális tevékenységeim megengednek. Sok mindent persze nem értünk meg, mert úgy vagyunk itt, mint Habakuk próféta, akit üstökénél fogva ragadott az Isten angyala Dániel mellé, de amíg itt vagyunk, igyekszünk megérteni a népet, és amennyire módunkban áll, testileg-lelkileg segíteni. Küldök néhány képet a kisgyerekek karácsonyi programjáról (Living Belén — élő Betlehem). A férfi, aki mankóval áll mellettem nagy jámborul, Rogelio del Soccorro névre hallgat, és nagy csirkefogó volt. Éveket töltött a nemzeti börtönben, ahová rablókat és gyilkosokat csuknak be. De mikor csonttbc-je támadt az egyik térdében, kiengedték, és minthogy senkije sincs, aki segítse (az anyja prostituált volt és nem törődik vele, a nevelőanyja pedig béna), én segítettem kórházba és szereztem meg neki az orvosságot. Mert a kórházban a szegényeknek valójában csak az ágy és a koszt van ingyen, az orvosságról a betegnek kell gondoskodni, különben ott rohad és meg is halhat. Hogy Rogeiio mennyire újult meg bensóleg, azt nehéz megállapítani. Akik ismerik, félnek, hogy annyira meggyógyul, hogy újrakezdi régi mesterségét, a tolvajkodást. * Megjött az értesítés (Öry) Miklós jobblétre szenderüléséről. Több mint 30 éve láttam utoljára, de az utóbbi években, mióta levélbeli kapcsolatban voltunk, igen kö6 81
