Szolgálat 62. (1984)
Eszmék és események - Két esküvőre (Öry Miklós)
hálát adhatunk Istennek, hogy asztal alá kerültek. De ettől az ösztönzéstől talán eltekintve — ami aztán tulajdonképpen XXIII. János révén hozta meg a fordulatot, Döpfner, Frings stb. bíboros befolyására, a búcsút a zsinat előtti szkémák- tól és az újakhoz való eljutást, amiket egészen más teológusok csináltak — igazán nem gondolnám, hogy itt különös és fogható érdemeim lennének. Persze szorgalmasan dolgoztam, ami rettentő fáradságos volt - nem ecsetelhetem most, hogyan találta meg egy-egy ilyen határozat, adott esetben százakra menő püspöki javítási javaslat után, azt a fogalmazást, amit aztán a zsinat elfogadott. Azt hiszem, a zsinat végső, alapvető ösztönzései egész biztosan megmaradnak. Már csak azért is, mert ma már ezek az egyház általános tudatában egyáltalán nem problémák, a konzervatívokéban sem. Gondoljon például a vallás- és lelkiismereti szabadság felfogására, úgy, ahogyan Murphy és más amerikaiak keresztülvitték: ez a felfogás ma már olyan magától értetődő, hogy a konzervatívok sem látnak benne többé problémát. Már az egyház konzervatív szárnyán is rendkívüli változások álltak be. Én egy „régimódi" jezsuita szeretnék lenni, akinek alapjában véve semmit sem szabad jelentenie, hogy teológiát ad-e elő Innsbruckban, vagy talán Brazíliában törődik kis süvölvényekkel, vagy pedig Indiában őrlődik föl a munkában. Hiszen az egyház és az evangélium rendelkezésére bocsátottam magam, nem azért, hogy híres professzor legyen belőlem, hanem hogy az ember megtegye a kötelességét, és valamennyire a többi emberért éljen, minden természetszerű önzése mellett. KÉT ESKÜVŐRE (Beszéd 1950. jún. 26-án Pompeiben.) Ebben az ünnepélyes pillanatban életetek legfontosabb döntése előtt álltok. Isten kegyelmével örök szövetséget akartok kötni, életreszóló szövetséget mindhalálig, a házasság szentségében. Nagyszerű isteni terv ez: amikor szeretetben átadjátok magatokat egymásnak, egyúttal isteni életet is adtok egymásnak. Mert a házasság szentségét nem a pap szolgáltatja ki, ő csak megáldja Isten nevében szövetségteket. Maguk a házasfelek szolgáltatják ki egymásnak a szentséget Krisztus nevében: a férfi a nőnek és a nő a férfinek. Ezért olyan nagy titok a házasság. A szeretett ember szívét kölcsönösen Isten elé viszitek, az ő trónusánál áldást kap, átizzik az isteni élettől, csordultig telik hitvesi szeretettel, — azután pedig Isten szeretetében kicserélitek szíveteket. örülök, hogy éppen ma áldhatom meg házasságotokat, pappá szentelésem 12. évfordulóján. Hiszen a házasélet, a családi élet is papság. Az oltár az asz- szonynak, az édesanyának a szíve: oda viszik a férj és a gyerekek szeretetük áldozatát, s onnét merítenek bátorságot és izzó elszánást az áldozathoz napi gondjaikban. A pap a férj: neki kell gondoskodnia a mindennapi kenyérről, 72
