Szolgálat 62. (1984)

Eszmék és események - A pápa távol-keleti útja (Spectator)

a nagyhét előtt, mintegy a szentév kicsengéseként, sokak szerint az egész esz­tendő legkiemelkedőbb eseménye volt: az első találkozás a Szentatyával szaka­dó esőben, a péntek esti keresztét a Kolosszeumban, Teréz anya és Roger test­vér felejthetetlen elmélkedésével, mindennap egy órás előadás és csendes el­mélkedés az „öröm — szabadság — szeretet“ hármas témájáról, a szombati nagy találkozó a pápával, ez az annyiféle nemzetből összeforrott valóságos „anti-Bábel“ (köztük a hat koreai, akikhez a pápa, közeli látogatása örömére, külön akart anyanyelvükön szólni, és a Japánból érkezett buddhista küldöttség), végül pedig a virágvasárnapi körmenet és zárómise. A hosszú szertartás végén még egymás után hangzott a fiatalok soknyelvű köszöneté, és maga a pápa is alig tudott elszakadni tőlük. A római események „főszereplője“ természetesen a Szentatya volt. De nem szabad megfeledkeznünk sok névtelen közreműködő szerepéről, püspököktől világiakig, akik a szervezés és segítés fontos feladatait végezték, örömöt hozva másoknak is, maguknak is. Tudjuk azonban, hogy a szentév nemcsak Rómában folyt. A pápa kívánsága szerint az egyes egyházmegyék püspökein keresztül az egész katolikus világ helyben is bekapcsolódhatott és be is kapcsolódott. Az akció sikerét már az igazolja, hogy több országból kérés érkezett Rómába: hosszabbítsák meg a szentév tartamát. Ezt teljesítették is. Ha nem is lenne könnyű dolog lemérni a hatást a különböző országokban — lelkiekben ez különben sem „mérhető", és a szívet csak Isten látja —, nem nehéz belátni, mennyire fontos tényező volt ez az egységes és általános jelleg. Egyfelől jobban tudatosította a helyi egy­házak egységét egymás között és Rómával. Másfelől fokozta a kereszténység kisugárzását. Kereszténységet mondtunk, nemcsak katolicizmust, hiszen a Szent­atya kezdettől hangsúlyozta: a megváltás, Krisztus keresztje az egész keresz­ténység közös kincse, és így a többi keresztény egyház is velünk ünnepelheti. Ebben az esztendőben, amint a megnyitó bulla kitűzte, rendkívüli erővel élhet­tük át a „rendes“ keresztény életet. Elsősorban a megtérés és a kiengesztelő- dés gondolata hatotta át a lelkeket, merült fel újra meg újra a megnyilatkozá­sokban, és így a közgondolkodás is, akarva-nem akarva, jobban felfigyelt rá. A megváltás nagy titka, ami a jubileumi év középpontjában állt, több elmélke­déssel, a kegyelemeszközök fokozott igénybevételével jobban behatolt a hívők­be, s talán megérintette más felfogású környezetüket is. Ha pedig ez a meg­váltó szeretet közelebb jutott az emberekhez, akkor hitünk lényegéhez kerültünk közelebb. Tehát örömmel adhatunk hálát a Szentatyával együtt a jubileumi év minden kegyelméért. S. M. A PÁPA TÁVOL-KELETI ÚTJA II. János Pál nemcsak pápa, hanem misszionárius is. Ez az utazása minden eddiginél közelebb vitte ahhoz, amit mi a „misszió" fogalmán értünk. Fiatal 5 65

Next

/
Thumbnails
Contents