Szolgálat 62. (1984)

Az egyház szava - A család a mai világban (Francia püspöki családbizottság)

Nehezek a gazdasági viszonyok. A távolban végzett munka gyakran szétszórja a családokat, a hazaiakat és még inkább a bevándoroltakét. A munka- nélküliség elveszi a fiatalok bátorságát és a családi tűzhelyek szilárdságát.

A felfogás fejlődik. A jobban megtervezett termékenység, a családon belül kialakuló új viszonyok, a nő helyzetének firtatása igen pozitív jelek.

De az elkötelezéstől, a tartós vállalástól való félelem, a „máris, azonnal“ kultusza, a fiatalok összeköltözése, a termékenység bármi eszközzel történő meggátlása, beleértve még a magzatelhajtást is — mindez rombolja a családot, aláássa a hűséget és kiszélesíti a nemzedéki ellentétet.

Hány szülő esik kétségbe, amikor látja, hogy gyermeke „tékozló fiú“ vagy lány lesz, mint egykor az evangéliumi?

Hány fiatalnak hiányzik a szilárd és sugárzó otthon, amihez kedvük támadna hasonlítani?

Hány elvált szülei közt hánykódó gyermek nélkülözi a személyiség egyensúlyához annyira szükséges érzelmi biztonságot?

b) Az államhatalom

Mindebben az államhatalom sokat tehet. A család intézményét aláaknázó állam öngyilkosságot követ el. Ezzel szemben az építő jellegű családpolitika a jövőt munkálja. Például azzal, hogy biztosítja az igazságos gazdasági és jogi feltételeket a családoknak, különösen a népes családoknak. De mindenekfölött azzal, hogy tiszteletben tartja a természetes közösségeket. A családoknak joguk van, hogy eszményük szerint neveljék gyermekeiket (föltételezve, hogy ők is tiszteletben tartják a közjót). Az állam tehát nem léphet a családok helyébe az iskolázás és nevelés terén, különben súlyosan fenyegeti az egész közösség harmonikus növekedését.

c) Társulások

Az állam sokat tehet, de nem mindent. Éppen a lényegeset nem, mert az magukban a családokban játszódik le. Van azoknak még elég emberi segély- forrásuk, hogy megtalálják a szeretet és az élet útját — a kettő ugyanaz.

A hitvesi és családi szeretetben az újjászületés energiája feszül, és ezt mozgósítani kell, először az otthonokban, de a családi, szakszervezeti, kulturális és más társulásokban is, hogy biztosítsuk a jövőt.

III. Hálaadás és küldetés

Főbenjáró családi feladatok ezek. Már sokan teljesítik őket bátor örömmel. Együtt adunk érte hálát az Úrnak.

Az imádságban és a szentségi életben hallgassunk Istenre és másokra. II. János Pál apostoli exhortációja a családról ajánlgatja ezt. Eléggé ismerjük-e?

62