Szolgálat 62. (1984)

Az egyház szava - II. János Pál pápa apostoli levele az emberi szenvedés keresztény értelméről (R.)

nem bizonyos mértékig földi értelemben is. A földi-történelmi rossz és szenvedés nem választható el az ősbűntől, a „világ bűnétől“ (Jn 1,29), az ember személyes cselekedeteinek bűnös hátterétől. Krisztus megajándékozza az embert az istengyermekség lehetőségével, s feltámadása a mi feltámadásunk kezdete. így az evangélium fényében a földi szenvedést az örök boldogság reményében viselhetjük. — A Megváltó földi életében mindig újra az emberi szenvedés felé fordult, vigasztalta, gyógyította a betegeket, a szomorúakat, az éhezőket. De ő is magára vette a legkülönfélébb szenvedéseket, még környezete megnemértését és ellenségei gyűlölöködését is. Teljes tudatossággal tart halála felé, önként, ártatlanul vállal mindent. A Szentatya itt részletesen elemzi Izajás 53. fejezetét Isten Szolgájáról. Jézus tehát nemcsak tanításával, hanem saját szenvedésével felel meg a szenvedés értelmét feszegető kérdésre. Olajfák hegyi imája leleplezi, mennyire igaz és kegyetlen a szenvedése, s éppen ezért mekkora a szeretet, amelytől indíttatva vállalja. A kereszten pedig emberileg átéli az Istentől való elhagyottságot, ami a bűn hatása. Keresztjéből, mint forrásból, élő víz fakadt; ott kapunk végleges választ kérdéseinkre.

V. Részvételünk Krisztus szenvedésében. — Krisztus szenvedésének erejében minden emberi szenvedés megváltott szenvedéssé vált, és minden ember hivatást kapott a Krisztus megváltói szenvedésében való részvételre. A szenvedés titkát azonban körülfogja húsvétnak, a feltámadásnak titka. A pápa mindezt bizonyítja Szent Pál leveleiből. Szenvedésünk mindig felhívás lelki érettségünk tanúsítására. Ezt tették nemzedékek során a vértanúk és hitvallók. De még a nem hivő ember szenvedése is tükrözhet lelki nagyságot, amikor igaz ügyért veszi magára. Pálnál ismételten találkozunk az evangéliumi paradoxonnal: „amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős“. Ebben az értelemben szenvedni annyit jelent, mint különösen fogékonnyá válni Isten üdvözítő erejének hatásai iránt. így juthat el az ember odáig, hogy „örömest szenved“ a Titokzatos Test javára. A megváltás műve Krisztusban természetesen teljes és túláradó, de az Egyház a történelem folyamán, tagjai révén állandóan merít belőle, és így az egyszer beteljesedett megváltás a szeretet dimenziójában bizonyos értelemben állandóan folytatódik.

VI. A szenvedés evangéliuma. — Krisztus oldalán egyedülálló közelségben találjuk a szenvedésben is Édesanyját. Majd az apostolok tapasztalata és szava révén a szenvedés evangéliuma az Egyház új meg új nemzedékei számára kimeríthetetlen forrássá vált. Megvilágítja a szenvedés értelmét és üdvösséghozó erejét az Egyház küldetésében is. Krisztus olyan követelményeket támaszt tanítványaival szemben, amelyeket csak önmegtagadás árán lehet teljesíteni. Kilátásba helyezi, hogy őérette üldözni fogják őket; de megerősíti bátorságukat a feltámadás bizonyságával. A tanítványok sorsa a szenvedés első fejezete az Egyházban. A továbbiakat a történelem folyamán írják mindazok, akik „Krisztussal“ szenvednek, emberi bajaikat az ő üdvözítő szenvedésével egyesítve. Az ilyen szenvedés bensőleg közelebb visz Krisztushoz; sok szent ennek köszönheti mélyebb megtérését. A tehetetlen nagybeteg, aki belső érettséget és

52