Szolgálat 62. (1984)
Tanulmányok - Kozma György: A család és a közélet „szentje“: Vittorio Bachelet
első találkozás. Megtérésről szó sem esett. Csak azt kérték, mondjon szentmisét nekik. Az olvasmányt egy magát ateistának valló többszörös gyilkos olvasta fel, és kérték, máskor is hozza közéjük a számukra még nem érthető szerete- tet. A terroristák „megtérése“ nem volt látványosan egyetlen pillanat műve. A csendes szó és Vittorio Bachelet égi segítsége azonban időben meghozta gyümölcsét. Ha gyümölcseiről ismerjük meg a jó fát, akkor nem lehet kétségünk: Vittorio Bachelet életében is megmutatkozott, mit ér a kegyelem, az evangélium. Ma már más terrorista akciók áldozatainak rokonai is megbocsátó kezet nyújtanak a börtönökben szeretteik gyilkosainak, ezzel is tanúsítva, hogy a szeretet képes elsimítani a legmélyebb ellentéteket is. Család és közélet határmezsgyéjén Vittorio Bachelet életében ott állt a szolgálat szelleme, amelynek végső titkát Krisztus keresztjében látta. Befejezésül méltóbb gondolatot nem idézhetnénk tőle, mint azt a programbeszédet, amelyet az Olasz Katolikus Akció megújítása érdekében mondott: „Attól a naptól fogva szerezhetjük meg szabadságunkat, amelyen Krisztus meghalt a kereszten ... Meg kell tanulnunk, hogy csak a teljes áldozat szabadít meg minket, csak a teljes, a halálig való engedelmesség adja meg a megváltást, ami a végleges megszabadulás ... Csak miután mindent odaadtunk, érthetjük meg a szeretetet és az életet a maga teljességében.“ Isten mindig újból odahajlik teremtményeihez, — nemcsak az emberhez, hanem mindenhez, ami csak van. Az édesanya odahajlik gyermekéhez, az növekszik és jól érzi magát. Két ember szeretetben egymáshoz hajol, az egyik rátámaszkodik a másikra, szüksége van rá. Holnap talán fordítva. Mindegyik fél hol ad, hol kap. Ahol valaki szeretettel hajlik a másikhoz, valami visszaárad a szeretetből. Ez törvény. A válasz hangtalanul, mélységes mélyből jön. öröm tölti el mindkettőjüket: az odahajlót és azt, aki megnyílik és elfogad. így bezárul a mindent átfogó Szeretettől megindított kör. A szeretet pedig attól való, aki maga a soha meg nem szűnő Szeretet. (Ilse Wüppenhorst) 50
