Szolgálat 62. (1984)

Tanulmányok - Dr. S. Smolnig - Fényesi Márk: A családtervezés problematikájához

Sok feladat hárul még a családi körök tagjaira, az egyházmegyei és egyház- községi családi bizottságok, a házassági előkészítő tanfolyamok és egyéb szervek munkatársaira, hogy a házastársak mind tisztábban ismerhessék föl házasságuk rájuk szabott célját és ezt vállalják is. Senki kívülről elő nem írhatja a másik házaspárnak, hogy mennyi gyereke legyen. Ha még messze járnak a helyes cél keresésétől, ne türelmetlenkedjünk, hanem a nevelés aranyszabálya szerint új utakon próbáljuk megvilágítani számukra a kérdés döntő fontosságát. Mekkora figyelem és okosság kell pl. annak megértetéséhez, hogy két egyforma keresetű katolikus házaspár lelkiismeretesen és mégis másként választhat, dönthet a gyermekáldás tekintetében.

Aki Isten előtt így kutatja és vállalja a számára kitűzött feladatot, az már félúton van a helyes módszer megválasztásánál.

Tudjuk, az egyház legfontosabb dokumentumai az ún. természetes módszereket állítják a hívek elé. Érdekes módon az utóbbi időben ismét figyelmesebben hallgatják erre vonatkozó szavát, még olyanok is, akik 10—15 éve fitymálva emlegették. Túl vagyunk a tabletták eufórikus csodálatán. Volt eset, amikor ezek sem bizonyultak megbízhatónak (pl. együtt vette be valaki egyéb, összeférhetetlennek bizonyult orvossággal), nem egy asszonynál káros hatást váltottak ki az egészségre (pl. trombózist, szívinfarktust), másoknál a férfinak való kiszolgáltatottság érzését okozzák, nem kevesen női ciklusuk s evvel nőiességük megerőszakolásának érezték.

Az ún. természetes módszerekről pedig „felfedezték", hogy lélektanilag mégis csak ezek felelnek meg legjobban az igazi házastársi kapcsolatnak, a két fél gyengéd közreműködését kívánják és elő is mozdítják, a nő igazi partnernek érzi magát; újra kinyilvánítja a női szexualitás teljességét; a néhány „megtartóztatás! nap“ még csak fokozza a terméketlen periódusok örömét. És főleg: nemzetközi kutatások igazolják, hogy biztonsági fokuk legalább is egyenlő a tablettákkal. (Az ún. Pearl-lndex mindkét módszernél: 0—1 a 100-ra.) Evvel megszűnt az eddig hangoztatott ellenvetés: a természetes módszerek nem biztosak. Ez a közhiedelem még katolikus kiadványokban is meg-megjelenik. És a tömegtájékoztatási eszközök egy része sem akar még tudomást venni ezekről az újabb kutatásokról, csak a régi ún. Knaus-Ogino módszert emlegeti, amelyiknél a hibaszázalék valóban 20 körül mozgott, azonfelül, hogy a házastársi egyesülés napjait jóval leszűkítette.

Nem célunk ezeket az újabb módszereket hosszabban kifejteni, csak kettőre szeretnénk utalni. Az egyik kutatási irány Dr. Billings, ausztráliai orvos nevéhez fűződik. A petefészekben lezajló változásokat jelző nyák tulajdonságait vizsgálta. A nő figyeli a nyák szárazságát, illetve síkosságát (szimptomáját). Természeti (primitív) törzsek ismerték ezt a módszert ősidőktől fogva. És ma is rohamosan terjed a harmadik világban, mert nincs szükség semmi segédeszközre, nem követeli meg, hogy az asszony írni-olvasni tudjon. — A másik kutatási irányt Dr. Rötzer, bécsi orvos indította el. A peteleváláskor hőmérsékletemelkedés (termikus változás) lép föl a nőnél. A hőemelkedések változásait és a méhnyak

44