Szolgálat 62. (1984)

Tanulmányok - Kis Monika: Erőviszonyok a mai keresztény családban

Egy férfi és egy nő ilyen harmóniája csak úgy tud megvalósulni, ha mind a ketten ki tudnak lépni önmagukból, hogy valami felettük állóban találkozzanak. „Egyedülség a szívnek valósága“ — Írja Reményik Sándor „Sínek“ c. versében; „mint egy-egy sín, a lélek oly magányos“ ... Csak néha enyhül „ércbe- öntött sorsa":

Olyankor vonat jár a síneken,

Fensőbb gondolat, fensőbb szeretet S a sínek benne összecsengenek.

Lehet bármiben összecsengeni, ami „fensőbb“: a tudós- és művész-házaspárok, vagy a bármilyen eszme számára együtt-elkötelezettek harmóniájának is csodálatos gyümölcsei vannak. A legtökéletesebb együttes kiteljesedés azonban a közös Isten-élményből fakad.

„A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, akarsz-e mindig, mindig játszani...“ - kérdi Kosztolányi költeményében a szerelmesétől, s a játék itt a halálosan komoly játékot, az élet kreatív megélését jelenti. „Akarsz-e élni, élni mindörök- kön, játékban élni, mely valóra vált?“ — hívogatja párját, s megérezteti, hogy a hétköznapok ily módon megélt apróságai örök eggyéválást jelentenek a számukra.

Az istenhit a kreativitás csúcsfoka. Az Istent együtt szeretők a szellem leg- magasabbrendű tevékenységében egyesülnek: erőik innen forrásoznak.

A sziklaalap, amelyre a keresztény házasok építenek, szerelmük és szentségi házasságuk öntudata s az abból fakadó bizalom és Istenre-hagyatkozás. Isten tenyerére rakták a fészküket, Ö mosolyog rájuk boldogságukban, az Ö lehelete melengeti őket a bajban. Hatalmas törvényei átviharzanak rajtuk, hol becézik, hol a szenvedésnek szolgáltatják ki, de mindig védelmezik őket. Mentükben virágba borul az életük, ellenükben összemorzsolódik. Osztályosai a Teremtésnek: meghívottak. Megvalósíthatják, vagy csődbe juttathatják az isteni Gondolatot. Roppant felelősségük innen ered.

Az első, amit Teremtőjük elgondolt róluk, az egymást mindig és mindenben vállaló, erős szeretet. A második pedig az, hogy ebbői a szeretetból életek fakadhassanak, s ebben ereszthessenek gyökeret is. Egy igen tapasztalt lelki- pásztor — aki szintén résztvett párbeszédemben — állította, hogy az édesapaédesanya egymás iránti szeretete a legnagyobb, amit a gyermek szüleitől egyáltalán kaphat. Talán még annál a szeretetnél is fontosabbnak érzi, amit ő maga kap tőlük. Hiszen közeg számára ez a szeretet: hiánya megvonná lába alól a földet, tüdejétől a levegőt.

Van egy varázslatos sző, amely a Teremtő ajkáról hangzik szüntelen, s visszhangzik az őt keresők szívében: „Neveden szólítalak" ... Nevén szólítani valakit: előhívni a legmélyebb valóját, s ebben a valójában, létének gyökerében igeneim őt. Ez a szeretet leglelke. így szeretni: a szeretet művészete. A családi

13