Szolgálat 61. (1984)
Az egyház szava - A pápa beszéde a Katolikus Nap zárómiséjén
AZ EGYHÁZ SZAVA A PAPA BESZÉDE A KATOLIKUS NAP ZARŰMISÉJÉN Bécs, Donaupark, 1983. szept. 11. 1. „Útra kelek, hazamegyek apámhoz“ (Lk 15,18). Kedves Testvéreim! A mai evangélium közepéből találnak szíven ezek a szavak. Különleges jelentőséget kapnak ennek a Katolikus Napnak a berekesztésekor, amelynek témája — „Reményből élni — reményt nyújtani“ - reménységünk kilátásait nyitja meg. Igen, az evangéliumnak ezek a szavai ténylegesen a Jézus Krisztus kinyilatkoztatta remény látóhatárát tartalmazzák, amikor az Úr örömhírével az ember egész életét új fénybe állította. A mai ünnepélyes zárómise alkalmat nyújt nekem, hogy a közös keresztény remény szellemében a legszívélyesebben üdvözöljem ennek az eukarisztikus ünnepnek és az egész Katolikus Napnak minden résztvevőjét. Üdvözlöm az Ausztria különböző egyházmegyéiből jött híveket. Itteni bécsi látogatásom egyben minden helységnek szól közeli vagy távoli hazájukban. Paptestvéri üdvözletemet intézem azután az itt jelenlevő bíborosokhoz és püspökökhöz, élükön a nagyrabecsült König bíborossal, a papokhoz és diakónusokhoz, a keresztény testvéregyházak és más hitközösségek képviselőihez. Ugyanolyan őszintén üdvözlöm az állam és társadalom magas személyiségeit, akik részt vesznek ezen az ünnepélyes záróistentiszteleten. Végül örömmel üdvözlöm a számos vendéget, akik sok más országból, keletről is eljöttek erre a szentmisére. 2. Ti, kedves osztrákok, Katolikus Napotokat a remény jegyébe állítottátok. Saját tapasztalatból tudjátok, hogy ma sok ember — fiatal és öreg - elveszítette reményét. De remény nélkül nem élhet sokáig az ember! Hogyan találjuk meg hát újból a reményt? Hogyan mutathatjuk meg az útját másoknak? Az imént hallott evangéliumi példabeszéd egy fiatalemberről szól, aki büszkén, öntudatosan hagyta el az atyai házat, és messzire ment, mert ott több szabadságot és boldogságot remélt. De amikor vagyona odalett, és eddig nem ismert, emberhez méltatlan függőségbe került, minden reménye eltűnt. Míg aztán végül beismerte saját vétkességét, újból eszébe jutott apja, és útra kelt, hogy visszatérjen az atyai házba. Reménységgel tele — minden remény ellenére! 3. Az evangéliumnak pontosan ezen a helyén hangzanak el a szavak: „Útra kelek és hazamegyek apámhoz.“ Krisztusnak ebben a mélyértelmű példabeszédében valójában benne van az ember egész örök drámája: a szabadság, a rosszul használt szabadság drámája. 58
