Szolgálat 61. (1984)
Halottaink - Dr. Kovács Gábor (Egyik barátja)
jellemző volt egész életére és munkájára. Ö a nógrádi vallásosság egészen az életszentséget megközelítő, beért gyümölcse volt. — A váci piarista gimnáziumban érettségizett. Teológiai tanulmányait, mint a Pázmáneum növendéke a bécsi egyetemen végezte. Innitzer, a későbbi bíboros volt rá a legnagyobb hatással. Ám egész életére jellemző Szentírás-szeretetét is a könyvet szerető édesapjától örökölte. Tőle kapta erkölcsi komolyságát. Szívbeli kedvességét, szolgálatkészségét, szívességét mindig készséges és mosolygó édesanyjától örökölte. Gyászjelentésére jogosan került mottónak: „Számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség" (Fii 1,21). Azt is teljes joggal írták róla, hogy a váci egyházmegye egyik legkiválóbb papja volt. Négy évig volt hittanár Gödöllőn, majd egy évig Hatvanban, ahol tüdőcsúcshurutot kapott. Ezért és főként egész életét végigkísérő gyomorbaja miatt törékeny egészségű volt: kedélyében volt egy kis sötétlátás. Könnyebben vette észre és tartotta számon a negatívumokat. 1930 és 1938 között a gimnazista kis- papok prefektusa volt, és a biblikumot tanította. Az újszövetségi Szentírást nagyon szerette, az evangéliumokon kívül Szent Pál leveleit és az Apostolok Cselekedeteit. Egészen fiatal tanár korában tartott a váci főesperesi gyűlésen egy gyönyörű előadást Krisztusban való létünkről (in Christo Jesu Domino nostro) Szent Pál levelei nyomán. Ez nemcsak tudományos munkájának eredménye, hanem egyéni életének hitvallása is volt. — Falujukban, Héhalomban szokás volt, hogy a fiatalság nagycsütörtök éjszakáján a Hol vagy én szerelmes Jézus Krisztusom szép éneket énekelve kereste föl a faluban lévő feszületeket. Ez a Krisztus-keresés csengett végig egész életén és tanításán. Tépelődő és magával is küszködő természete miatt az ószövetségi Szentírás tanítása sok lelki gyötrelemmel járt. Egyszerű nógrádi hite és a Biblia-kutatás eredményei ütköztek lelkében. Még Jónás könyvét is történeti könyvnek tartotta. Az ószövetségi könyvek közül a zsoltárokon kívül a bölcsességi könyveket szerette, különösen Jézus Sirák könyvét. — A gimnazista kispapok számára a mindig igazságos, de szigorú prefektus úr volt. 1938 júniusa végén hívatta Hanauer püspök úr: Fiam, fölfrissítem a szemináriumot: te leszel a spirituális. Ö szokásos túlzott szerénységével tiltakozott: Én nem vagyok arra való. A bölcs főpásztor mosolyogva nézett rá: Ha nem vagy arra való, majd lecsapunk ... Ennek ellenére közel húsz éven keresztül volt a kispapoknak minden szigorúsága ellenére is szerető és jóságos lelkiatyja, s készült napról napra a legnagyobb szorgalommal az esti punktákra. Szerda esti punktáival akarta Hanauer püspök szándéka szerint a váci egyházmegyét eukarisztikus egyházmegyévé alakítani és Pétery püspök kívánságának megfelelően a papokat a korai és gyakori szentáldozás terjesztőivé tenni. — Aki csak a mindennapi érintkezésből ismerte, elcsodálkozott rajta, hogy a halk és szerény ember mekkora tűzzel és lelkesedéssel szólt a kispapokhoz, szentbeszédeiben pedig a hívekhez. A váci székesegyházban órákon keresztül gyóntatott. Hosszú sor állt rendesen a gyóntatószéke előtt. A váci irgalmas nővéreknek is sokáig volt kedvelt gyóntatójuk, leíkivezetőjük. — Egyik már öregedő paptestvér mondta róla, hogy kispap korában szentgyónás közben szerette átszellemült arcát nézni. Ha Isten ügyéről volt szó, akkor tekintetében mindig volt valami Prohászka átszellemültségéből. A magával is küszködő, tépelődő ember, ha egyszer valamit helyesnek ismert meg, megingathatatlan voit meggyőződésében. Tekintete nemcsak lángolni, de szikrázni is tudott. Mint utóda a gimnazisták prefektusságában, egyszer megkérdeztem a rendetlenkedő fiúkat: Mit mondott nektek ilyenkor a spirituális úr? A válasz ez volt: Nem szólt az semmit, hanem csak nézett! — Ám magával szemben mindig szigorúbb volt, mint másokhoz. Közel húsz évi spirituálissága és 27 évi teológiai tanársága után egy fiatal pap, sőt egy újmisés lelkesedésével ment Túrára, a nyolcezer hívőt számoló nagy faluba plébánosnak, és lett majdnem huszonöt éven keresztül szerető, kedves, türelmes lelkiatyja híveinek. Akik aranymiséjén résztvettek, vagy a temetésén s előtte a gyászmisén láthatták az akkor örülő, most pedig síró és gyászba öltözött Túrát, azok megsejthették, mit jelentett ó hívei számára. Eddigi papi életében nem volt lelkipásztor, közel hatvan 97
