Szolgálat 61. (1984)

Könyvszemle - Árpádházi legendák és intelmek (Bogyay T.)

ban áttöri a keretet, hogy mai formájában és főként a vége későbbi az Árpád-kornál. Szent László király legendája Kurcz Ágnes fordításában olvasható, helyenként eltérő két változata párhuzamosan egymás mellé nyomva. A kötet legkevésbé ismert darabja, mondhatnánk újdonsága Boldog Ilonának, a veszprémi Szent Katalin kolostor apácájá­nak legendája. Voltaképp nem is legenda, hanem apáca társnői vallanak életszent­ségének jeleiről. Ezt Érszegi Géza maga ültette át magyarra. Az utolsó és legterjedel­mesebb írás, amelyet nem is kellett lefordítani, Árpádházi Szent Margitról szól. A Ráskai Lea másolatában ránk maradt szöveg korszerűsített helyesírással még ma is élvezetes olvasmány. A kötet végén találjuk a bőséges jegyzeteket és minden egyes legendához biblio­gráfiát. Ebből hiányzanak azonban a nem magyar nyelvű modern szakpublikációk, és lényeges külföldi kutatási eredményeket a jegyzetek sem vesznek tekintetbe. Angol és német nyelven megjelent kutatások tisztázták pl., hogy a Zobor hegyi remete, Zoerard- András nem Polóniából, lengyel földről, hanem az isztriai Pola (Pula) környékéről jött Magyarországra; hogy ki volt Hartvik püspök és miért írta meg a harmadik Szent István legendát; hogy Szent Adalbert sokkal nagyobb szerepet játszott, mint ahogy a 195.0. 11. jegyzetében olvasható. Érthető, hogy Érszegi nem ment bele vitás kérdések­be, de nem ártott volna figyelmeztetni a legendaírók egyes tévedéseire és nyilvánvaló anakronizmusokra, főként Gél lért püspök Nagy legendájában. Az Árpádházi szentek leszármazási táblázata nem elég világos, és helyenként helyesbítésre szorulna. A jegyzetek azonban olyat is nyújtanak, ami busásan kárpótol a fenti kis hiányokért. Érszegi Géza nem érte be a bibliai meg egyéb irodalmi forrásokra való szokásos uta­lásokkal. Minden egyes esetben fordításban idézi a megfelelő szövegeket, legtöbbször persze a Szentírást, de számos ókori írót is. Ez több, mint filológia. Az olvasó belelát az Árpád-kori íróknak nemcsak olvasottságába, hanem az egész szellemi légkörbe is, amelyben éltek. így jobban, alaposabban megérti, amit évszázadokkal ezelőtt gondol­tak és leírtak. Érszegi Géza ezzel példát mutatott, ami bárcsak iskolát csinálna. Bogyay Tamás LELKIGYAKORLAT AZ EURÓPAI MAGYAR NŐVÉREKNEK 1983. aug. 24-én, pénteken estétől szept. 1-én, szombaton délig Hely: Stella Matutina lelkigyakorlatos ház, Banneux (Louveigné) 5, rue des Fusillés Jelentkezés aug. 1-ig a lelkigyakorlat vezetőjénél: Hegyi György, Litzelhofenstr. 9, A-9800 Spittal/Drau A gyóntatószék az egyetlen hely, ahol nyugodtan kimondhatom: íme ez vagyok, ilyen vagyok! Itt levehetem lelkemről a terheket. Ha mindent leromboltam, mindent elhibáz­tam, elrontottam életemben, felemelhetem megalázott homlokomat, mert valaki azt mondja közelemben: „Nem vagyok elég tiszta, hogy megbocsássak neked, de elég szegény vagyok ahhoz, hogy veled együtt könyörögjek a megbocsátásért.“ Nem azért gyónunk, hogy kivágjuk magunkból a rosszat, amely lenyom és megaláz. A gyónás nem ugyanaz, mint kimosni a fehérneműt, vagy kihúzni a rossz fogat. Azért gyónunk, hogy elvállaljuk múltunkat, és belemerítsük Isten irgalmasságába. Nem igaz, hogy a jó gyónás után életünket a nulláról kezdhetjük, Soha. Mindig csak folytatjuk. Folytat­juk az életet mindazzal, amik vagyunk, a roncsokkal, a cafatokkal együtt. Ezt jelenti szabadnak lenni. Hiszem, hogy az irgalmas Isten is így nézi múltunkat. S állítom, mert tanúja vagyok minden nap, hogy az ember sokkal értékesebb, sokkal szebb, mint saját lelkiismeretvizsgálata. Jacques Leclerq 94

Next

/
Thumbnails
Contents