Szolgálat 61. (1984)
Eszmék és események - Levelesládánkból
jelentek meg az Alföld pusztaságában, ahol az Alpár—Kiskunfélegyháza—Csongrád alkotta háromszögben nem volt templom, nem volt pap. Az ő alapító igazgatójuk volt Kühár Flóris. Bár tudós ember volt, egyetemi tanár, mégis megszerette a .puszták népét“. Ismerte őket, és a tanyák között hatalmas templomot épített nekik Jézus Szíve tiszteletére. A főpásztor felhívta a figyelmet arra, hogy újra tartsuk fontosnak a Jézus Szíve-tiszteletet, hiszen Ö a szeretet forrása. A templom az imádság háza. Sokan vannak, akik elfelejtettek imádkozni. A szülök már kicsi korukban tanítsák meg imádkozni gyermekeiket. A család egységének is megőrzője az imádság. Tartsuk fontosnak a Szentírás olvasását. — A szentmise végén bejelentette, hogy Benedek Sándor helybeli plébánosnak esperesi címet adományoz. Mise után mindenki a kriptába ment, ahol Jaki Zénó OSB pannonhalmi alperjel mondott imát. + — Nagyon szeretem a betegeket. Igaz, az én egészségem sem a legjobb. De ha szeretettel szolgálom a betegeket, ellátom őket, az különös erőt ad. Saját tapasztalatom. A Szüzanya segít nekem élni. Ha a rózsafüzért elimádkozom reggel vagy napközben, akkor jó a közérzetem és nyugodt vagyok, ha pedig elmulasztom, akkor ideges, izgatott vagyok, a munkám nem megy úgy, ahogy kell. így van! — Minthogy már 69. évemben járok, s volt már infarktusom is, szeretném Szolgálat-sorozatomat egy most végző kispapnak ajándékozni. Már nem annyira nekem, hanem a fiataloknak volna rá nagyobb szükségük. Én már a szobámból más betegségek miatt sem igen tudok kimozdulni, hát a fiataloknak szeretnék segíteni. Egyébként természetesen kérem, hogy szíveskedjék a Szolgálatot továbbra is küldeni. Szeretnék mellette kitartani halálom órájáig. — Nagyjából közepes egészségi állapotban vagyok. Ügy értve a „közepes“-t, hogy naponta rosszabbul vagyok ugyan, mint tegnap voltam, viszont naponta jobban vagyok, mint holnap leszek ... Sokszor kissé irigylem azokat, akik az Úr szántóföldjén munkálkodnak, szórják az Isten igéjének magját. Ha sok mag esik is az útfélre, a tövisek közé és a sziklás helyekre, mégis csak boldogok, hogy szórhatják, és remélhetik, hogy a jó földbe is kerül. Az én beteg kezemből bizony már kihullt minden mag. Csak a betegség és szenvedések magvait tudom szórni, de remélem, hogy „akik sírva vetnek, majd örvendezve hordják aratáskor kévéiket.“ — A 74. év közepét taposom. Munkáim már nem sokat érnek, de az ima és a kereszt nyitva áll az öreg trottlik számára is. A jó Isten keze bizony jó hely. Nem is olyan fontos, hogy puha legyen. Kemény volt az a Golgotán — és abból élünk valamennyien. Jó Jézusunk nekünk is enged abból valamicskét. Hála legyen érte őneki. — Közel egy éve élek „remete“ életet. Megpróbáltatás ez, de mindig megkapom az elegendő erőt, hogy viselni tudjam. Egyetlen nagy, igazi célom kell, hogy legyen nekem is: hogy bennem is megdicsőüljön a Megváltó Krisztus. A magam kis bajait, közvetlen terveit, szándékait, elképzeléseit, vágyait a végső célhoz viszonyított fontosságuk szerint kell rangsorolni, a helyükre tenni. És akkor egy sclerosis multiplex sem tragédia, nem omlott össze semmi. És mennyi minden van, amiért fel lehet ajánlani! Jelen életmódom pozitívuma, hogy most időmilliomos vagyok, sok lehetőségem van az olvasásra. Szentatyánk három enciklikája után a II. Vatikáni Zsinat okmányainak olvasásával foglalkozom már hetek óta. (Levélírónk világi!) — Hosszú élet! Nagy ajándék a fiatalon való halál, — nagy ajándék a hosszú élet, ám annyi gond és felelősség. Csoszog a láb, csoszog az ész. Legnagyobb gond odafigyelni, hogy Istent ne szomorítsam ismétlődő „csoszogásaimmal“. Nagy kegyelem elkészülve menni haza. Mindig kevesebbet igényli az Úr műveimet: engem magamat akar mindenestől, fenntartás nélkül. Mit tehetek! Zsebemben a behívóval figyelek! Töröget az Úr, de ha nem törünk is olyanra, ahogyan elgondolta, csak szeret. Határtalanul szeret! Vár, helyünk el van készítve, — de félkész áruval abban a szervizben nem foglalkoznak. Igaz, az ilyen ruhákat is kiteszik a kirakatba, de még nem vásárolják. 85
