Szolgálat 61. (1984)
Eszmék és események - Levelek a misszióból
szionáriusok Manilában a kínai lakosság gyermekeinek iskolát nyitottak (Xavier School), s engem is meghívtak a tantestületbe. Az elmúlt 28 évet e munkában töltöttem, jelenleg mint az érettségiző osztályok „diák-tanácsadója“ (lelkiatya, tanulmányi irányító, pályaválasztási tanácsadó). Ugyanakkor az egész iskola irattárának vezetője vagyok. Az elmúlt 5—6 év alatt 68 csoportot (érettségizőket és öregdiákokat) vittem lelki- gyakorlatra, s ebből 46-nak én adtam a lelkigyakorlatot. Ez igen szép és örvendetes „hétvégi“ foglalkozás (csütörtöktől vasárnapig), de elveszi a pihenőnapokat. Jelenleg én vagyok az egyetlen az eredeti alapító csoportból. Ismerek mindenkit, aki nálunk végzett... Én szolgálok hídként az iskola és az élet között. 26 évig vezettem a Mária Kongregációt. Az iskolánknak (kb 2700 diák.óvodától előkészítő iskolán, 7 elemin és 4 év középiskolán át érettségiig) nagyon jó neve van. A diákságnak kb. 70 %-a kínai eredetű, 30 % tiszta filipinó. A középiskolában a diákok 90 %-a katolikus. P. Papilla Lajos SJ P. O. Box 657 Manila, Philippines + Szept. 26-án szerencsésen megérkeztem Kinshasába. Nem egyedül. Négyen voltunk misszionáriusok: két fiatal indiai és egy Fülöp-szigeti. Ez egy kicsit elgondolkoztat. 17 évvel ezelőtt, csaknem ugyanezen a napon, öten érkeztünk Brüsszelből, mind európaiak. Most a négy közül három színesbőrű volt. Ha ez így folytatódik, húsz év múlva Kinshasából indulnak majd sötétbőrű misszionáriusok Brüsszelbe, az elpogányosodott európaiak megtérítésére. Ha a jó Isten is úgy akarja, akkor a közeljövőben két fiatalembert szentelnek pappá régi missziós plébániám területéről. — Kinshasában tartományfőnököm felajánlott egy munkaterületet 100 km-nyire régi munkahelyemtől, a Kikwit egyházmegyében. Gondolkozás nélkül elfogadtam. Régi munkahelyemen, Kalen- gében, Kenge egyházmegyében egyedül voltam, és kb. 15 000 hivő tartozott missziós plébániámhoz. Ennek a missziós központnak neve: Tumikia. Itt nem vagyok egyedül. Ide is kb. 15 000 hivő tartozik, de a terület jóval kisebb és sűrűbben lakott, az utak jobb állapotban vannak. Igaz, Kalengében volt egy erős terepjáró kocsim, itt pedig nincsen. Ez különösebben nem zavar. Kalengében is sokat kellett gyalogolnom, mivel másképp nem tudtam megközelíteni a rám bízott falvak egy jó részét. Most egy sátorra lenne szükségem, hogy ha rám esteledik, bárhol fölüthessem. De ha nincs sátor, az sem zavar. Már megszoktam, hogy nomádabb életet élek, mint valamikor a vándor cirkuszosok és a vándor köszörűsök. Nem vagyok rá kötelezve, de szívesen vállalom. Hála Istennek van hozzá elég erőm és egészségem. Hálás tisztelettel köszöntőm a missziós munka iránt érdeklődő magyar paptársaimat is. P. Pálinkás István SVD Maison SVD, B. P. 7463 Kinshasa I., Rép. du Zaire + Miután 1982 karácsonya előtt visszatértem hazai szabadságomról, újult erővel vetettem magam a munkába. A szabadság hónapjai ugyan csodálatosan szépek voltak, de az ember örül, ha ismét otthon van missziós állomásán. A következő hónapokban még sok munkába került a tájfun nyomainak eltüntetése. Folyt a falusi kápolnák építése és a mangyánok közti tevékenység. Sok munkánk volt a lelki napokkal, elsőáldo- zókkal, hitoktatással, csoportszemináriumokkal. Húsvét után egy kis nyugalmat reméltem. Másképpen történt. Húsvéthétfőn a vatikáni adó bemondta, hogy Mindoro nyugati része külön apostoli vikariátus lesz; első püspöke egy fiatal bennszülött verbita. Másnap visszahelyeztek oda, Sablayanba, ahol azelőtt teljes 20 évig dolgoztam. Ez a Fülöp- szigetek legnagyobb missziós plébániája. Hat éve nehéz szívvel jöttem el onnan, most pedig majdnem féltem visszamenni. Nem vagyok már olyan fiatal, mint 25 éve, amikor hosszú gyalogutakat tudtam megtenni, hátamon a misebőrönddel. De Isten akaratát láttam új beosztásomban. Az embereknek így magyaráztam meg: Mi misszionáriusok olyanok vagyunk, mint a katonák. Jön a parancs, — megyünk és engedelmeskedünk. 6 81
