Szolgálat 61. (1984)
Tanulmányok - Kereszty Rókus: Isten békét teremtett Krisztusban
forrás, azaz Isten volna. A testi halál nagyon is alkalmas arra, hogy a bűnöst szembesítse a valósággal: nem fog örökké élni, tehát nem abszolút, független, isteni lény; ha Isten megvonja tőle az életet, „darabjaira hullik szét“, megsemmisül konkrét személyisége. De éppen mivel a halál ilyen radikálisan „felvágja“ az embert és lemezteleníti a lelkét, az isteni sebész kezében a gyógyulás és újjászületés eszközévé válhat. De csak akkor, ha a bűnös a halállal szembesülve meg tudná siratni eddigi hazug egzisztenciáját, el tudná fogadni teremtmény voltát, szeretettel és bizalommal nézne Istenre, aki azért folyamodik ehhez a súlyos „műtét“-hez, hogy a halálosan beteg embert megmentse. Erre a belső megtérésre azonban a bűnös önerejéből nem képes. Szabadon szembefordulhatott Istennel, önmagával és embertársaival. De arra már nincs ereje, hogy a hármas meghasonlás büntetését, főképpen pedig a halál romboló munkáját a gyógyulás és újjászületés szolgálatába állítsa. Ehhez isteni kezdeményezésre, isteni teremtő erőre van szükség. 2. A kibékítés mint az Atya műve így érthető, hogy a kibékítés műve Istentől indul el, pontosabban az Atya szeretetéből. Az Atya a Fiúval „egyetértésben“ öröktől fogva elhatározta, hogy Fiát odaadja értünk és nekünk (Jn 3,16; 1Jn 4,9-10; Róm 8,32), hozzánk küldi a bűnös testhez hasonló testben (Róm 8,3). Amint a húsvéti gyertya himnusza énekli: „hogy a szolgát megváltsad, odaadtad a Fiút“. Az Atya aktusát kétségtelenül „csak“ metaforikus, átvitt értelemben nevezhetjük nekünk és értünk adásnak. De ez nem jelenti, hogy kevésbé valóságos és teljes, mint egy földi atyáé, aki valamilyen nemes célból önként odaadja gyermekét, pl. a haza vagy az Isten szolgálatára. Hiszen a földi apának a gyermek nem a szó szoros értelmében mindene: van élete, öröme gyermekén kívül is. Azonban az Atya és a Fiú tökéletes közösségben él: minden, ami az Atyáé, a Fiúé is, és megfordítva (Jn 17,10); egy a létük, egy mindenük, az Atya és a Fiú egy Isten. Tehát az Atya Fiát adva, a szó teljes értelmében mindenét odaadja. Ebből talán megsejthetjük, milyen végtelen szeretetet fejez ki az Atya „áidozata“. Azt kell mondanunk, hogy az Atya adása az egyetlen tökéletes, igazi adás, amelynek Ábrahám áldozata is csak egészen halvány illusztrációja. A Fiú átadása nyilván nem jelentheti az istenség megsemmisülését, vagy bármilyen formában történő metafizikai „megkisebbítés“-ét. De éppen az isteni mindenhatóság miatt beszélhetünk olyan valóságos adásról, amelynek következtében a Fiú valóban emberré lett, és bűneinkért valóban kínhalált szenvedett. Lássuk ezt most részletesebben. 3. A kibékítés mint a Fiú műve a) „Sokak vétkeit hordozta“ Az Isten Fia olyan tiszta emberséget vesz magára, amely minden bűntől mentes, de ugyanakkor képes arra, hogy minden bűn büntetését, sőt valamiképpen 7
