Szolgálat 61. (1984)

Az egyház szava - Bűnbánat és kiengesztelődés (Szinódusi atyák)

Atyához fűző függőleges viszony, az ember az ember felé fordul. Ha megszakadt a párbeszéd az Atyával, akkor csak a testvérekkel való párbeszédet fokozhatja. De hogyan ismerje föl őket testvéreinek az Atya távollétében? A szocializáció erőfeszítéseinek megkétszerezése csak még jobban elveszi a lélegzetét. Ha meg akarjuk újból találni a bűn értelmét, akkor először Istent kell megtalálnunk, és jó hangosan belekiáltanunk kultúránkba nevét. Isten nélkül minden bűntelenítési kísérletünk hiábavaló, mert — mint Shakespeare mondja — „Arábia minden illatszere képtelen megtisztítani egy véres kezet“ (Macbeth, V. 1.).

7. Kortársaink alig értik meg a biblikus és keresztény szókincset: bűn, bűnbocsánat, megigazulás, megváltás. Másrészt igen érzékenyek az orvosi szókincsre; a „gyógyulás“ szinte varázsszó. Igaz, hogy a bűnök megbocsátása elsősorban teológiai valóság; a hozott gyógyulás a lélekre vonatkozik, túlesik az érezhető tapasztalaton. De a bűnbocsánat nem kevésbé belső gyógyulása is az embernek, az egész embernek. A bűnbánat szentségének és a betegek kenetének bemutatásánál gyakorlatilag hallgatással mellőztük a gyógyulásnak ezt az oldalát. Már most ha a kegyelem magának Istennek az élete, akkor lehetetlen, hogy ne hozzon magával lélektani és sokszor testi gyógyulást is. Állandó tényező ez a betegek kenete szentségének és az Oltáriszentségnek teológiai hagyományában. Ugyanúgy érvényes a gyónásra is: sok ezren kapták meg a bűnök bocsánatával a belső gyógyulást. Sokkal többet kell tehát ezután beszélni a kortársaknak a szentségnek erről a terapeutikus oldaláról. A mai ember annyi sebet hordoz emlékezetében, értelmében és akaratában; ezt rögtön meg fogja érteni.

8. A bűnbánat szentségének rituáléja három különböző formát ajánl, a harmadik az általános feloldozás egyéni bűnvallás nélkül. Ez a forma bizonyos igen szorosan vett feltételek között teológiailag igazolt és kánonjogilag törvényes. De ezzel nem oldódott meg a probléma. Lelkipásztorok és hívek nem elhanyagolható számban állítják, hogy ez a harmadik forma jó hatású, és kedvez még az egyéni gyónás újrafölfedezésének is. Mások úgy vélekednek, hogy az általános feloldozás megfojtással fenyegeti a gyónást. Akkor elfogadhatatlan volna. Ráadásul úgy látszik, a problémának földrajzi jellege is van. A felszólalásokból kiderül, hogy a lelkipásztori szükségletek nem azonosak a fiatal keresztény országokban és a „kereszténység utáni“ környezetben élő egyházakban. A megoldásnak és a „lelkipásztori fantáziának“ szükségképpen mindenütt azonosnak kell lennie. A szinódus dolga, hogy évek tapasztalata után — számos országból — lelkipásztori bölcsességgel fel tudja világosítani az Egyházat ebben a tekintetben.

Hibaigazítás. 60. számunkba két sajnálatos számhiba csúszott be. A 33. o. 29. sorában „két és fél év“ helyett „három és fél év“ olvasandó. — 69. o. alulról 7. sor: Az evangélikusok száma Ausztriában 1983-ban 378120 volt (a katolikusoké 1982-es egyházi statisztika szerint 6 457 889).

70