Szolgálat 61. (1984)

Az egyház szava - Bűnbánat és kiengesztelődés (Szinódusi atyák)

sadalmak tapasztalata nem utasítaná el a személynek és a hitnek ezeket a dimenzióit. De részlegesnek és tökéletlennek találja őket. Mert az élet semmilyen valósága nem lehet magánjellegű, elkülönült úgy, hogy ne sértené az élet közösségi dimenzióját. így az idő is közösségi jó, a megváltás ideje, éppen úgy, mint a tér.

A hagyományos család, a törzsi és faji társadalom eleven egész, szolidaritások szövevénye, élő test. így ez a test sebet kaphat, megbetegedhet egyik tagjának fizikai vagy erkölcsi bajától. Az egyetlen embertől a kapcsolatok szövedékébe jutott baj mindenkit fenyeget.

A bűnvallás, a megbocsátás és a jóvátételt magában foglaló kiengesztelő- dés folyamatai ünnepi alkalmak személyek közötti, családi vagy társadalmi szinten, és az ünnep mégis egy. Ekkor értjük meg az egyszerre emberi és lelki jellegű kiengesztelődés értelmét. Mert kiengesztelődni annyit jelent, hogy nem vagyunk többé idegenek testvéreinktől. Nélkülük fennáll a veszély, hogy a kiengesztelődés komolyságának gyakorlatilag nincs jövője.

Ez az elemzés magával hozza az alapvető problémát: az Evangélium be- gyökereztetését olyan kultúrákba, amelyek újabban kerültek vele kapcsolatba, de nem idegenek Krisztustól. Hiszen alapjuk az egyetlen Istenbe vetett élő hit volt, aki az emberek javát akarja. A legfölsőbb lénybe vetett hitük ösztökélésére lelkiismeretben igyekeztek Isten akaratát tenni, a jövendő élet szem előtt tartásával.

Ezek után a következő várakozásokat hangsúlyozzuk:

1) Számot kell vetni a hit társadalmi és kulturális feltételeivel az egyházak és az Egyház életében.

2) Ismerjük föl a fiatal afrikai egyházak tapasztalatában — amelyek olyan későn érkeztek el az irgalom evangéliumához — a közösségi értékeket, amelyek hiánya fulladással fenyegeti a szentségi életet és gyakorlatot.

3) Fejtsük ki jobban a szentek közösségéről szóló tanítást a — többesszámú — Boldogságok és a Krisztusban élt eleven szolidaritás értelmében. E nélkül az összetartás nélkül nem látja az ember, hogyan lehet egyvalaki közvetítő mindenki számára, miért ontja egyetlen ember vérét a sokaságért, egyszóval érthetetlen a megváltás.

4) Ott, ahol a közösségi értékek személyes életteret alkotnak, az Evangélium szellemétől megvilágított és megtisztított kulturális különbözőségek helyes tiszteletével engedélyezzük a szentségi szertartások liturgiájának különböző formáit vagy különféle lehetőségeit.

5) Végül: az Egyház világosabban jelenik meg a kiengesztelődés jeleként és szentségeként az olyan közösségben, amely együttesen tart bűnbánatot. így mindnyájuk közössége a kiengesztelődésben nagyobb jelentőségre tesz szert a kereszténységtől még át nem járt világ előtt. Lelkünk mélyéről fakadó vágyunk ez a kiengesztelődés a kölcsönös elismerésben, vagyis az egyházi közösség.

Bárcsak ne lennénk Jónás próféta, aki hívja Isten irgalmát, de nem érti, hogyan adja tovább a többieknek. Bárcsak megértenénk a hangot, amely ilyen64