Szolgálat 61. (1984)
Tanulmányok - Fehér Gyula: Az Oltáriszentség sodrában
gyet. Majd eléneklik a litániát és az atya egyik dalát. Ez volt az első nyilvános istentisztelet a lourdes-i barlangnál! Antoinette-nél Hermann sokáig elbeszélget Bernadette-tel. Az megőrizte szívében a találkozást. Mindig kármelita szeretett volna lenni, de egészsége nem engedte meg. Amikor 1865-ben egy barátnőjétől megkapja Hermann atya arcképét, kijelenti, hogy erre mindig vágyott. 1862 pünkösdjén a kármelita atya ismét Rómában van. Római tartózkodása két nagy találkozót rejteget. 1851-es pappá szentelése óta újra kapcsolatban áll Liszttel, de még nem találkozhattak. Most Liszt is Rómában időzik. A Santa Maria della Vittoria kármelita templomban részt vesz Hermann miséjén és áldo- zik. Most már szent a béke és a barátság az egykori mester és a tanítvány között — Krisztusban. A másik találkozás sorsdöntő: Wiseman bíboros megismerkedik Hermann- nal. Arra kéri IX. Pius pápát, hogy küldje az atyát Angliába a kármelita rend visszaállítására. A rendfőnök kénytelen engedelmeskedni a pápai parancsnak. IX. Pius érzi a küldetés jelentőségét: úgy küldi Ágoston-Mária atyát Angliába, mint egykor elődje Szent Ágostont, az angolok apostolát. 1862-ben London viszontlátja az egykori Puzzit, kármelita ruhában. Az alapítást a Gondviselés irányítja. Október 15-én szerény keretek között már meg is alakulhat hivatalosan a Kármel. S közben még arra is van ideje, hogy a brigh- toni német protestáns telep egy részét visszavezesse a katolikus Egyházba. 1863 tavaszán annyi évszázad óta magára ölti ismét az első angol a kármelita ruhát. S már ki is találhattuk volna, hogy Angliában is megalakítja szeretett művét, az Éjszakai Szentségimádást. Közben Anglia, Írország, Skócia, Porosz- ország, Franciaország állandóan igényli apostoli munkáját. 1865 óta már nem hordja vállán a priori felelősséget. Vágya egyre inkább a szent remeteség felé hajtja. 1867 végén rövid időre elhagyja Londont, de tulajdonképpen többé már nem tér oda vissza. Apostoli körútja alatt kapja meg az értesítést, hogy már nem tartozik az angol házhoz, hanem az aquitániai provinciához, és engedélyezik, hogy a remeteségbe vonuljon, amit tulajdonképpen ő alapított. A tarasteix-i remeteség már 1859-ben megindulhatott, de az igazi élet csak 1867-ben kezdődik. Hermann 1868—70-ig élt itt. Szembetegsége miatt azonban üdülni küldik. A szemorvosok nem tudnak segíteni. Kilencedet kezd a lourdes-i Szűzanyához. November 1-én, a kilenced utolsó napján, a barlang mellett a betegség minden tünete megszűnik. Az orvosok nem tudnak magyarázatot adni. Boldogan tér vissza a remeteségbe: a Szűzanya lehetővé tette, hogy folytassa szeretett magányát. De 1870. jún. 1-én el kell hagynia, mert megválasztották definitornak és noviciusmesternek. Broussey-be megy, azt hiszi, legföljebb három évre. Két hónap múlva kitör a francia—porosz háború. Hermann német állampolgár. Jelenléte a német- és egyházellenes légkörben veszélyeztetheti rendtársai biztonságát. Elöljárói kezébe helyezi lemondását, elköszön a remeteségtől, és megindul a száműzetésbe, Svájcba. A genfi püspök felszólítására a montreux-i francia menekülttábor lelkésze lesz okt. 7-től. De már november 56
