Szolgálat 61. (1984)
Tanulmányok - Fehér Gyula: Az Oltáriszentség sodrában
Agenban a francia Kármel visszaállítója, Domonkos atya fogadja. Lelkigyakorlat után átküldik Broussey-be, a noviciátusba. Ott kell megvárnia Róma döntését, hogy felmentik-e az akadály alól: a rendbe nem szabad felvenni újonnan megtért zsidókat. Szeptember 3-án megjön a római válasz: nem lehet kárme- lita, mert nemrég tért meg. De még nagyobb akadály elkényeztetett, ünnepelt művész múltja. Nem való kármelitának. Hermann elöljárói engedélyével még aznap este megindul Rómába. Ha kell, hivatása érdekében a pápáig megy. Úgy tesz, mint 38 évvel később az a lisieux-i 14 éves leány, akit fiatal kora miatt nem akartak befogadni a Kármelbe. Rómában csak 12 napig időzik. Szept. 14-én a rendi tanács megadja a kért felmentést. Tehát nem kellett a pápáig menni, aki egyébként is Nápolyban volt. Ez idő alatt megindítja az ügyet, hogy Éjszakai Szentségimádási Művét csatolják a római archikonfraternitáshoz. Döntése helyes volt. Műve a mai napig római védnökség alatt áll fenn. Október 6-án, Rózsafüzér Királynőjének előestéjén be is öltöztetik. Ettől kezdve „a legméltóságosabb Oltáriszentségről nevezett Ágoston-Mária testvér.“ Elöljárói mintaszerzetest kaptak. De belátják, hogy egészségileg tönkremegy, ha nem zenélhet. A vizitációs nővér, nem tudva a tilalomról, már több eukarisz- tikus éneket is írt. Az engedély után a dallam is megszületett hozzá a kármelita szívében. 1850 júliusában anyja engedélyt kap, hogy tíz napot töltsön a kolostor közelében, és találkozzék fiával. Hermann be akarja biztosítani magát, még fél gyöngeségétől. Rendi elöljárói engedélyével anyja érkezése előtt titokban leteszi az első fogadalmakat. A találkozás fájdalmas. „Anyám, én boldog vagyok“ — mondja a fiú. Anyja nem ér el semmit. De Hermann sem adja fel a reményt, hogy egyszer őt is elvezeti Izrael Messiásához. 1850. okt. 7-én, Rózsafüzér Királynőjének ünnepén leteszi ünnepélyes fogadalmait. Most már — saját kifejezése szerint — örökre „Mária szerzetese". Nemsokára Agenba küldik. El kell végeznie a filozófiai és teológiai tanulmányokat. Végre elérkezik a várva várt pillanat. 1851. ápr. 19-én, nagyszombaton szentelik pappá. Másnap, húsvétvasárnap mutatja be először a szentáldozatot. Azt mondták róla, hogy az arsi plébánoshoz hasonlított az oltárnál. Azon a héten mondta el első szentbeszédét is a gyakori áldozásról (fél évszázaddal X. Szt. Pius előtt!). így tartotta meg már első alkalommal fogadalmát, hogy mindig az Oltáriszentségről fog prédikálni. Húga ismét meglátogatja. Vele van férje, Raunheim és gyermeke, Georges. Hermann, illetve a kegyelem győz. Június 19-én titokban megkereszteli húgát. A kisfiú apja tudta nélkül részt vesz az úrnapi körmeneten a ministránsok között. Georges ekkor már egész gyermeki leikével az Oltáriszentség híve. Apja valamit megsejt. Ettől kezdve félti gyermekét a keresztény hatástól. Hermann 1852 júniusának végétől a carcassone-i visszaállított rendházban folytatja tanulmányait. Többször küldik plébániákra. Hírneve egyre nő, pedig ő 54
