Szolgálat 61. (1984)
Tanulmányok - Alszeghy Zoltán: Gyóntak-e az öskeresztények?
2. Mégis: minél hűségesebb a gyülekezet Fejéhez és Leikéhez, annál tevékenyebben előmozdítja az elidegenültek „bekebelezését", annál intenzívebben igyekszik életre lehelni a holtakat. A Szentlélek mindenkit „szólásra indít" (ApCsel 2,4), éspedig nemcsak az igehirdetés szavára, hanem a tanúságtétellel (ApCsel 2,47) és a közbenjáró imával való szólásra is (ApCsel 4,29-31). 3. Az egyház éltető tevékenysége ott a legvilágosabb, ahol valaki Krisztus tanítványává lesz: az egyház nem úgy növekedik, mint a homokzátony, amire rárakódik a hordalék, hanem úgy, hogy aktív módon „befogadja", később „visz- szafogadja“ azokat, akik tagjaivá lesznek. És ez az aktív befogadás megint csak nem a csoport spontán rokonszenvében nyilatkozik meg, hanem úgy jön létre, hogy Krisztus küldötte „tanítvánnyá teszi" a megtérőt (Mt 28,19), „a Lélek erejével, Urunk Jézus hatalmával" (1Kor 5,4) „befogadja", ill. „kizárja" az egyes tagokat, vagy más közösségek képviselőit (3Jn 9-10). A közösség vezetőinek, a „véneknek" és a „fölügyelőknek“ ez a „szolgálata" a második század folyamán egyre kifejezettebb, világosabb, fontosabb lesz, és intézményesen kijege- cesedett eljárás keretében valósul meg. A MEGKERESZTELT BŰNÖS VISSZAFOGADÁSA Az első keresztények felnőtt korban, az apostolok megrendítő igehirdetése nyomán tértek meg, kis helyi csoportok intenzív közösségi életébe illeszkedtek be, üldözés veszélyének tettek ki magukat: érthető, hogy közöttük aránylag ritkább volt a tudatosan elkövetett súlyos bűn; a döntő tényező az eíső és végleges megtérés volt. Lassanként, amint szaporodott a keresztények száma, ahogy egyre többen gyermekkoruktól fogva éltek az egyházban, mikor a körülmények kevésbé éreztették velük a Krisztus-követés radikális követelményeit, gyakrabban fordult elő a megkeresztelt hívők elbukása. Hogyan kellett a hűtleneket újra beilleszteni a tanítványok közösségének élő egységébe? Milyen lelkipásztori, szervezési, liturgikus eljárás volt alkalmas az Istennel való ki- engesztelődés egyéni és közösségi, kegyelmi ajándékot befogadó és személyes állásfoglalással járó élményét előmozdítani, létrehozni, kifejezni? Az egyes helyi csoportok különböző utakon, tapogatózva, lassanként alakították ki a megfelelő eljárást, és csak igen kevés mozzanat van, ami az első hat évszázad minden helyi egyházában állandó és közös birtok lett volna. Meg kell elégednünk azzal, hogy rámutatunk bizonyos típusokra, modellekre, amelyek bizonyos korokban jellegzetesen egységes vonásokat mutattak fel. „Nyilvános penitencia" Az első időkben az egyházak a zsidó közösségek hagyományaiban találtak mintát bűnbánati rendjük kialakítására. 1. A babilóniai fogság után szokás volt, hogy ha egy buzgó zsidó közösségben valaki megszegte a törvényt vagy a hagyományos életszabályokat, kiközö2 17
