Szolgálat 61. (1984)

Tanulmányok - Kereszty Rókus: Isten békét teremtett Krisztusban

rek bűne: nem tűrnek el senkit, aki nagyobb, vagy jobb náluk. Akkor elégülnének ki, ha a közülük kiemelkedőt is lerángathatnák a maguk szintjére (Mk 6,1-6).

A szadduceusok akkor döntik el Jézus elvesztését, mikor az árusokat kiűzi a Templomból (Mk 11,17). Ezzel a prófétai jellel mutatja meg, hogy Izrael istentisztelete és áldozati rendje megromlott; gyökerében kell megújítani. A szadduceusok, a templomi istentisztelet hivatalos őrei és kivitelezői, belátják, hogy ez az ember hatalmuk utolsó bástyáját veszélyezteti. Ettől fogva csak az alkalmat keresik, hogy eltegyék láb alól (Mk 11,18).

Az egyszerű nép hosszú ideig lelkesedik Jézusért. Érzi, hogy ember így még soha nem beszélt; bámulja csodáit és ragaszkodik személyéhez. Jeruzsá- lemi bevonulása a végsőkig ajzza a nép messiásvárását. Azt remélik, hogy végre a mozgalom élére áll, s valóban eljön Dávid országa: kiűzik a római hódítókat, és megalapítják a messiási birodalmat. Mikor azonban rájönnek arra, hogy Jézus még önmagát sem képes vagy hajlandó megmenteni, rajongásuk gyűlöletbe csap át: nem tudják megbocsátani, hogy legszebb álmaikat lerombolta.

Tanítványai, bár nem értik a biztos letartóztatással szembenéző elszántságát, az elfogatásig kitartanak mellette (Mk 8,31-33; 10,32-34). Utána legtöbben elmenekülnek, s a keresztrefeszítés után feladnak minden reményt. Hogyan lehetne egy keresztrefeszített Izrael Istentől felkent királya?

Poncius Pilátus, a római helytartó, az egyetlen hatalommal bíró ember, aki balkezesen, de mégis megkísérli Jézus megmentését. Egészen addig védi, míg a zsidó főemberek oda nem kiáltják: „ha elbocsátod, nem vagy a császár barátja!“ (Jn 19,12) Azaz: válassz karriered és Jézus között. Pilátus egy percig sem habozik tovább: senki sem várhatja el tőle, hogy egy ismeretlen bolondért feláldozza a saját jövőjét.

így veti ki Jézust magából Izrael közössége, így ítéli el a világot hatalmában tartó császár nevében a római helytartó. A szent város kapuin kívül felállított kereszten két halálra ítélt bűnöző lesz egyetlen társa. Édesanyja, a szeretett tanítvány és néhány asszony csak a földről nézhetnek fel rá.

Nemcsak az emberek vetik ki maguk közül. Atyja is megvonja tőle megtapasztalható jelenlétét. „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem“ — kiált fel Jézus a kereszten (Mt 27,46; Mk 15,34). Az Ősegyház magától soha ilyen nehezen megmagyarázható panaszt nem adott volna az Isten Fia szájába. Hogyan hagyhatja el az Isten tulajdon Fiát? Hogyan hagyhatja el Isten az Istent?

Az Isten Fia nemcsak a bűn emberektől és Istentől elválasztó hatalmát tapasztalja meg, hanem a halálban az embert szétromboló hatását is elviseli. Természetesen a Fiú isteni személye nem halhat meg. Azonban teljes emberi természetet tett magáévá úgy, hogy minden emberi tettének, szenvedésének és élményének a Fiú az alanya: Ő az, aki cselekszik, szenved és tapasztal. Ezért a Fiú emberi természetén keresztül teljes embersorsot élt át, beleértve embersége testre és lélekre való szétesését a halál pillanatában.

9