Szolgálat 60. (1983)
Könyvszemle - Prokop Péter: Keresztúton. - Uram, irgalmazz (Cs. M.)
filozófiáját és azon túl a keresztény hit és reménység teológiai távlatait mutatja be. Többször hivatkozik korábbi könyveire, ahol már a kérdéskör egy-egy szempontját jobban kidolgozta. Az esszésorozat végén közölt néhány műfordítás (Szt. Ágoston, Keresztes Szt. János, Péguy és Claudel műveiből) az „éjszaka fényeit“ villantja fel. A kötet második részében a szerző személyes költői vallomásait olvashatjuk. Ezeken a költeményeken is végigvonul a szorongás és reménység kettős tematikája. Végül a harmadik rész külföldi és magyarországi folyóiratokban megjelent tanulmányokat, ill. kisebb részben a Vatikáni Rádióban elhangzott megemlékezéseket tartalmaz, amelyek — írók, művészek, gondolkodók vallomásait elemezve — szintén a központi témakör egy-egy szempontját világítják meg. Szabó Ferencnek ez a legújabb kötete — személyesebb hangon — szinte összegezi negyedszázados eszmélődését. írókkal és gondolkodókkal párbeszédet folytatva feltárja korunk szellemi drámáját, amely a hitetlenség és hit, szorongás és reménység között feszülő belső kaland; Baudelaire-től Pierre Emmanuelig, Pascaltól Teilhard de Chardinig a „nyugtalan szív“ keresését, lázadását és felfedezését tükrözi. A szerző a bevezetőben vallja: „A hit sem szünteti meg a nyugtalanságot, mivel Isten felfoghatatlan misztérium. A hitben is megmarad a homály. De a .szeretet rendjében1 olyan érzéket kapunk, amely valamiképpen ráhangolódik a Szeretetre. Mindenesetre: ,a homály sohasem lehet ok arra, hogy ne higgyek a fényben1. A Világosság a sötétségbe jött; aki Jézust követi, nem jár sötétségben.“ R. Prokop Péter: Keresztúton. Róma, 1983, 38 o. — Uram, irgalmazz. Róma, 1983, 106 o. A modem magyar egyházművészet album formájú füzete Prokop Péter két gyűjteményes válogatása. Grafikák. Keresztúton című albumának bevezetőjében szétbontja a művészi alkotás összetevőit: belső látomás, belőle fakadó művészi alkotás és a néző, ahogy felfogja a müvet. Az ihlet pillanatait drámai tömörséggel rögzíti. „Néha a szűz vonal olyan érzéssel szaladt, hogy vétek volna tovább fejleszteni. Remeg, törékeny, szinte illat lengi körül .. . Az egyszerűség, a megismételhetetlenség ömlik el a rajzoló, a szerszámai összejátszása s valami titokzatos karmester, talán az ihlet vezénylése alatt.“ A kötött témakör miatt formavilága tragikus. Ennek ellenére nem tolmácsol pesszimista életérzést. Prokop Péter az ún. római iskola útján indul el, de grafikáit nem lehet közkeletű stílusok körébe vonni, sajátos, önálló stílusa van, amelynek jellemzője a harsány drámaiság. A művész megállapítja: „A következő rajzsorozat főszereplője . . . egyszer Jézus. Másszor csak valaki, ruha nélküli ,az ember1. Néha meg egyszerre mind a kettő. Lehet, hogy a néző, aki kiérzi, hogy mit kell magára vonatkoztatnia.“ Művészete sokrétű. Realista szellemű kifejezőeszközökkel dolgozik. „Denaturált alakjaimban csak annyit kölcsönzők a természet formáitól, s azt is eltorzítva a kimondás érdekében, amennyi szükséges kiemelkedni a világból a szellem más dimenziói felé.“ A Keresztét képeit lapozva egyre jobban érződik bennük a szenvedő ember. A IV. állomás: Ártatlanok találkozása. A biblikus téma mellett a ma szenvedő emberei, akik már végigcsináltak két háborút, s egymást vigasztaló ölelkezésük. Ez lehet két barát, anya és fia, szenvedésben összetalálkozó szerelmesek stb. A Vl-ban emberi test kerete foglalja magába a szenvedő arc képmását. Veronika nem nő, nem asszony, csak kendő. A XI. vonalakkal odavetett narratív művészet. A bal latort jelző vonalak görcsös elhajlása, a jobb lator megnyújtott kezének tapogatózása a Megváltó felé. A Xlll-ban nincs szükség teljes alakra. Az az odavetett két ernyedt láb a világ fölé magasodva adja tudtunkra: Beteljesedett. A sorozat a győzelmes Krisztus modern ikonjával zárul. 91