Szolgálat 60. (1983)
Könyvszemle - Desmond Doig: Teréz anya. M. Muggeridge: Istenért (S. M.)
piarista gondos munkája —, amelynek nyelve nemcsak magyaros és fordulatos, hanem ízes Is. A könyvnek varázsa van. Titka bizonyára abban rejlik, hogy a szerző már római tanulmányai idején nagyon beleszeretett a népek apostolába. Később mint lelkipásztor és gimnáziumi hittanár nem resteilte a fáradságot, hogy közelebb kerüljön könyvének hőséhez: korához és szellemi környezetéhez. Sem a fizikait, amikor nyári szünidejét keleti utazásokra fordította, Pál nyomait keresve (a 22. német kiadás éles megfigyelőnek és kritikus gondolkodónak jellemzi a szerzőt, 9. o.), sem a szellemit, amikor felkutatta a rengeteg forrást és irodalmat. Az apostoli utakat szemléletesen írja le, a városok, tartományok keletkezését, fejlődését, nyüzsgő életét festőién vázolja. Megmagyarázza hőse missziós módszerét: „rendszerint azt a barázdát követi, amit a zsidó kivándorlás hosszú idők óta meghúzott" (111). A missziós beszédek gazdag tartalmát a páli levelek gondolatvilágából szűri le. Nem feledkezik meg keresztjeiről, börtönéletéről, sok rendbeli szenvedéséről. Pál jellemét sokoldalúan és mesterien rajzolja meg, leveleit nagy gonddal elemzi. De életszerűen mutatja be munkatársait is: Pál és Barnabás egymást jól kiegészítő jellemét (87—88), legkedvesebb tanítványa, Timóteus hivatásának kifejlődését (162), a rokonszenves Lukácsot, a „kedves orvost" (164), a Filippi-beli Lídiát, az első európai keresztény nőt, mint a „családegyház“ gondozóját (172—177). Kedves házigazdájáról annak leírásakor emlékezik meg, hogyan szerkesztődnek meg Pál levelei: Aquila műhelye az a megszentelt hely, ahol Isten Lelke csendes szárnysuhogással megérinti az apostol lelkét (312). Vajon a hangulatos útleírások, kornak és helynek történelmi vázolása, a finom lélektani jellemfestés nem inkább életregénnyé varázsolja-e ezt a könyvet? Példának felhozza valaki Pál athéni ismerkedését a várossal: mintegy útikalauzzal a kezében fedezteti föl vele ennek a középkori egyetemi városokhoz hasonló metropolisnak nevezetességeit. A szerző saját tapasztalatain, tanulmányain túl bizonyára felhasznált városismertetéseket. De hogy még élete végén is újra és újra javította a különböző kiadásokat, annak tanúja testvéröcsém, aki nemrég jelezte nekem, hogy még 1942-ben Is egy német barátja útján sok dokumentumot küldtek neki Athénből. Különben maga Pál valóban napokon át kószált a városban, hogy ezeknek a különös embereknek isten- kereséséről tájékozódjék (vö. ApCse! 17,23). A könyvnek különös érdeme, hogy Holzner holisztikus, átfogó módszert alkalmaz az anyag feldolgozásában. A korrajzokon és környezetleírásokon kívül annyira ismeri Pál írásait, hogy csodálatos emlékezettel állandóan fejében forgatja a páli eszméket és az egész bibliát, s így egy-egy gondolatát az egész páli összefüggésbe építi beie. Kissé furcsának találom az irodalomra való hivatkozását. Csak a könyvek címére utal, de nem adja meg a pontos lelőhelyet. Ezzel természetesen a jegyzetek garmadájától mentette meg az olvasót, de ha valaki a szövegösszefüggést szeretné megismerni, nem kis munkájába kerül, hogy megtalálja. A könyvet ma is érdemes volt kiadni. Bár a páli levelek exegézise mérföldes léptekkel haladt előre, a páli egyházak szerkezetére vonatkozólag új elméletek születtek, de azért aki közelebbről akarja megismerni a népek apostolát, változatlanul szívesen nyúl Holzner életrajzához. öry M. Desmond Dóig: Teréz anya, népe és munkája. — Malcolm Muggeridge: Istenért — Kalkuttai Teréz anya. Elmélkedések. Fordította Görgey- Jolsvay Edit. Szent István Társulat, Budapest 1983, 168 o. örömmé1 köszöntjük a Teréz anyáról magyar földön megjeleni második művet. Az azóta elhunyt Hajdók János önálló munkája után ez most fordítás. Desmond Dóig kalkuttai újságíró, anyakönyvileg protestáns: fényképész munkatársa, Raghu Rai, hindu. A könyv lényegében Dóig cikkein alapul; ennek ismeretében megértjük, hogy ieg88
