Szolgálat 60. (1983)
Eszmék és események - Levelek a misszióból
Szeretnénk mezőgazdasági iskolát nyitni: öntözéssel ez a parlagos vidék a legszebb trópusi gyümölcsöket teremné, mert hála Istennek mindig süt a nap. Keresek világi szakembereket, missziós segítőket. Imáitokat kérem. Klener László 45170 Tremedal, Bahia, Brazília + Bizony a jó Isten keze nehezedett Brazíliára. Délen nagy, hónapokig tartó árvíz volt, ezerszámra vesztették oda mindenüket. A jószágok egész csordája a vízbe veszett. Északon meg öt évi szárazságtól pusztul ember, állat. Maga Brazília pedig elszegényedett, vagy elszegényítették! A jó Isten tudja, mi lesz? A drágaság mindennap nő. Sokat költünk benzinre, mert 6 km-re van a város az öregotthonunktól, és az alkalmazottak ott laknak. Itt nincs semmi, mindent a városból kell hozni. De hála Istennek nem panaszkodom. Szent József mindig segít, kinyitja a nép szívét, és még semmiben sem szenvedtünk hiányt. Csak egy a probléma: nővér egyedül vagyok. A fiatalabbnak szívbaja van, nem tud dolgozni. A másiknak 94 éves édesanyját kell gondoznia. Volt itt egy öreg, 76 éves lazarista atya, aki mindennap misézett. De nem bírta a magányt. Visszament társai körébe. Hát az öreg 80 éves magyarnak ki kell tartani, amíg az isteni Gondviselés küld valakit, hogy ezek a családjuktól elhagyatott öregek és gyámoltalanok ne maradjanak magukra. Alázattal imáikat kérem, és néha küldjenek papi áldást ide messze Brazíliába. Isten áldását és erejét kérve mindnyájukra, nagyon köszönöm testvéri magyar szeretetüket. Sr. Brodnyánszky Györgyike Asilo S. Vicente, C. P. 125 19800 Assis, Brazília + Karácsony előtt hosszabban maláriáskodtam, mert kifogytam az orvosságból. Utána meg a harmattan volt olyan erős, hogy 3 hetes influenzát kaptam, egy hetes hangtalan- sággal. Azért mentem tanítani, de levélírásra nem maradt idő. A harmattan szél, amely a Szaharából a port ide fújja, úgyhogy a levegő tele van porral; nem látjuk a napot sem, csak félig-meddig van világos nappal. Itt Accrában kb. 2 hónapig tartott az idén, különben csak 4—6 hétig tart. Az embernek a szája, ujjai stb. kirepednek a száraz, poros levegőtől, a szemünk fáj. Hallottak a nagy zűrzavarról? Nigéria visszaküldött egy milliónál több ghanait, két héten belül. Még mindig jönnek. Én is segítettem az ételkiadásban, de a pénzünk is meg az ételünk is kifogyott. Csütörtökön már semmink sem volt, s még az egyetlen takarómat is odaadtam a visszajövőknek, akik a kórházba kerültek, és csak a földön kaptak helyet. De milyen jó a Gondviselés! Pénteken jött néhány csomag steyli misz- sziós központunkból élelmiszerrel s néhány takaróval. Az önök adományát a kilakol- tatottak részére, másik felét az iskolára és a szegény betegek orvosságára fogjuk felhasználni. Úgy látszik, hogy mindig mélyebbre süllyedünk anyagilag. 1 dollár most 29 cedia, de mi még annyit sem kapunk fizetésül egy napra. Egy tojás félnapi fizetés. Egy gallon (kb. 4 I) benzin 25 cedia. Egy munkás napi fizetése 20 cedia — egy üveg sör ára. Ma a reggeli mind Európából jött. Még mi sem létezhetnénk európai jótevők nélkül. A jó Isten áldja meg mindannyiukat! Az itteni magyarokkal is kétszer összejöttünk. Itt nehéz a helyzet, így össze kell nekik fogni. Európában a jólét szétszaggatja őket. Itt igazán segítenek egymáson. Még egy jó hír. Egy osztrák néni írt Bécsből, akivel ausztriai tartózkodásom alatt találkoztam. Ö kilépett az Egyházból, és hitbeli kételyektől szenvedett. Kértem, hogy imádkozzék értünk is Ghánában, mert ima nélkül mi sem tudunk semmit Isten országa érdekében tenni. Ez a mondat nem hagyta békében. Visszatért, s Ynost nagyon boldog. „61 évvel most megtapasztalhatom az Istennel és Jézussal egyesült életet“ — írja, és: „tudja meg, hogy nemcsak Ghánában, hanem itt Becsben is missziós munkát végzett.“ Istennek legyen hála! 84
