Szolgálat 60. (1983)
Eszmék és események - Levelek a misszióból
LEVELEK A MISSZIÓBÓL Yang Cing-chungnak születésnapja volt e hónapban, meg még négy gyereknek. Mind szellemileg fogyatékosok, de élő, érző gyerekek. A rendes iskola nem fogadja be őket, nem képesek a többiekkel haladni. De nem is annyira képtelenek, hogy ne érezzék, ne tudják: nem olyanok, mint a többiek, lenézik, megvetik, kinevetik őket. Ők mindig „pofonokat" kapnak. Soha nem sikerül nekik semmi. Ezért főképp az értelmesebbek sokat szenvednek, elkeserednek. Egyesek erőszakos rombolók lesznek, mások saját magukat akarják megsemmisíteni, fejüket ütik, igazán „a falnak mennek". Minél idősebbek, annál szomorúbbak. Lo A-hi már húsz éven felül van. Nem akar hazamenni, az utcára sem vagy a közös kirándulásra. Szégyellj magát. Inkább az intézetben marad „házat őrizni". Születésnapjuk a családban szomorú nap. Nem is beszélnek róla. Közeleg a karácsony, Jézus születésnapja. Mit csináljuk ezekkel a „különleges" gyerekekkel, hogy örüljenek az Úr születésének — és a magukénak is? Ők is az örök élet örökösei, a mennyország órájuk is vár. Ók igazán ártatlanok, tiszta szívűek, nagy korukban sem tudnak vétkezni, ünneplés kell! Készülni, várni kell egy ünnepre. Ez ad örömet. Mindenkinek kell ünneplés. A mindennapi, hétköznapi felőröl; unalmas lesz a szép élet is. A fogyatékosoknak még inkább kell az ünneplés. Ha elérjük, hogy örülni tudnak a maguk születésének, akkor az Úr Jézus születésének is örülnek. Mi a testiszellemi fogyatékos gyerekek intézetében minden hónapban tartunk egy kis „karácsonyt": születésnapi ünnepséget. Akik a hónapban születtek, piros rózsát kapnak a mellükre, a főhelyen ülnek az igazgatósággal, minden osztály (öt gyerek egy osztály) felköszönti őket egy betanult énekkel, játékkal, lelkesen jelentkeznek szabadon választott szólóénekre, felköszöntőre is. Mindenki készül, mindenki örül, mindenki ünnepi hangulatban van, és részesedik a rendkívüli nagy tortában vagy a külön kis tortában, amelynek gyertyáit az ünnepeltek taps és ének között közösen fújják el, közösen kezdenek egy még szerencsésebb új esztendőt életükben . . . Ki akar e gyerekek havi nagy tortájához hozzájárulni? Karácsonyi örömet szerezni? Imában velünk egyesülni? Most tervezem a harmadik intézetet a legalacsonyabb intelligenciahányadosúak számára. Az első kettőben 90 gyermek 22 tanítóval kap nevelést az életre. Már a kormány is kezd jobban törődni velünk. A hazai paptestvérek miséi missziós impulzust adnak. P. Jaschkó István SJ 51 Shui Yuan St. Hsinchu 300, Taiwan, R. O.C. + Pár hónappal ezelőtt kaptam egy csomagot. Magyar füzetek és iskolaszerek voltak benne. Feladó nélkül jött, így nem tudtam megállapítani, kinek kell megköszönnöm a segítséget. Most már több mint egy éve, hogy Burgenlandból látogatók érkeztek. László István püspök jött ide hozzánk 20 személy társaságában. Az egyházmegye sokat segített itt Paraguayban az utolsó húsz év alatt. A mi kápolnánkat és a lányiskolát is segítségükkel építettük. De nem az anyagi támogatás volt a legfontosabb, hanem hogy itt együtt imádkoztunk az itteni népért és hazánk boldogságáért. És a jótevőkért, akik segítenek, hogy itteni feladatunkat a hithirdetésben meg tudjuk oldani. Nekünk nagy élmény volt a látogatás, és az itteni embereknek szemük elé tárult az egyház egysége, mikor különböző nyelven ugyanazt a Krisztust dicsőítettük. Volt más élményem is az idén, amit érdemes megemlíteni. P. Hirth Vilmossal meglátogattuk a Paraguay közelében lévő magyar bencések házát Brazíliában. Én ugyan nem ismertem őket, viszont voltak közös ismerőseink. 1940-től 1948-ig tanultam a kőszegi gimnáziumban, és életem legfontosabb szakaszát bencések formálták. Ezért viseli iskolánk és az itteni település Szent Benedek nevét. Ezért neveljük tanulóinkat 32
