Szolgálat 60. (1983)
Az egyház szava - Építsük az Egyházat (Olasz püspöki kar)
Az eukarisztia megülésének szertartása is szoros egységbe fűzi az euka- risztiát a gyakorló szeretettel, mert a mindennapi életre való konkrét vonatkozással történik. Justinus így írja le ezt az ősegyházban: „Akik bővelkednek, önként adnak, és ami összegyűlik, az (istentisztelet) vezető(jé)nek kezébe adják, hogy támogassa az árvákat, az özvegyeket, a betegeket, a nélkülözőket, az idegeneket, a foglyokat... egyszóval segítséget vigyen minden szükséget szenvedőnek“ (Apologia prima, 67). Az egyházi „diakónia“, amely az Úr Jézusénak a meghosszabbítása, az eukarisztia felé tart és abból ered. Nagyigényű szolgálat ez, egész lényünket akarja megragadni: időnket, energiánkat, egészségünket, kultúránkat. Az élet minden valósága beletorkollik a szolgálat stílusába. Az eukarisztikus ünnepről távozó hivő nem szenderülhet nyugodt álomba; nyugtalan lesz, Isten nyugtalanságával, erőt vesz rajta a szenvedély az emberért. A Krisztusnak megnyitott ajtó egyben a világra és a történelemre nyílik. Azt mondja a Didakhé: „Ha megosztjuk az égi kenyeret, hogyne osztanék meg a földit?“ Szolgálatra hivatottan és alkalmasan A Páltól leírt közösség tagoltan jelenik meg előttünk, szolgálatok sorával, amelyek egybehangzóan alkotják és elevenítik: „Mindenki megkapta a Lélek valami megnyilvánulását a közös jó érdekében“ (12,7). Ezek a szolgálatok szorosan a Lélektől függnek, és forrásuk az eukarisztiá- ban van. Továbbá egyetlen karizma sem saját javunkra való, hanem másokért van, és a közösség rendelkezésére kell bocsátani. A karizmák összetartó iránya nélkülözhetetlen, mert egyetlen szerves szerkezetbe illeszkednek bele, az egyház testébe, ahol minden egyes tag mindenki javára és a test növekedésére tölti be szerepét. Mégis sokszor a Lélek ajándékai, ahelyett hogy egységre vezetnének, egyházinak semmiképpen sem nevezhető ellenségeskedésben pazarlódnak el, vagy ténylegesen olyan magatartásokban és megoszlásokban emésztődnek föl, amelyek szöges ellentétben állnak az egyetlen eukarisztiával. A karizmák és a szolgálatok ihlető forrása és első gyakorlótere az eukarisz- tiában található. Megölése során nem mindenkinek kell mindent csinálni, de mindenkinek van mit csinálni. Mindenki tegye azt, ami az ő feladata. A tevékeny részvétel a közreműködés többféle módját követeli meg, a ministránstól kezdve a felolvasóig, a zsoltáréneklőig, a kántorig... És a szolgálatoknak ebben az összhangzó kórusában a liturgia az egyház képét nyújtja, mint amely minden téren mindenki hozzájárulásával épül. A liturgián kívül ott a szolgálatok számára a világ hatalmas tere. Mindazokon a területeken, ahol az emberi sors lejátszódik és a történelem kibontakozik, szükség van erőteljes tanúbizonyságra. Az eukarisztiából táplálkozó ember szolgálata az, hogy megéreztesse: ez a szentség ma is az emberekért „adott test és kiömlött vér“, hogy jövőnk emberibbé váljék. , Részlet az olasz püspöki kar „Eukarisztia, közösség és közösségek" c. lelkipásztori dokumentumából, 1983 áprilisában. 62
