Szolgálat 60. (1983)

Az egyház szava - A Szentatya homíliája Mariazellben

párbeszédétől Isten beszédére. Isten az, aki megnyitja a beszélgetést a szent Szűzzel, az emberiséggel. Mindig Isten szól elsőnek. „Kezdetben volt az Ige“ (Jn 1,1). Ezért, kedves papok és szerzetesek, lelki életünkben mindig a hallásnak kell az elsőnek lennie. Először tudomásul kell vennünk Isten szavát, csak akkor adhatunk rá választ; először oda kell hallgatnunk, csak akkor tudunk neki engedelmeskedni. Csend és összeszedettség, lelkiolvasmány és elmélkedés elengedhetetlenek utunkban és szolgálatunkban, mint akik az emberré lett Igére hallgatunk és őt hirdetjük. Mária ebben példaképünk és segítségünk. Az evangéliumok úgy rajzolják meg, mint a nagy Hallgatót, aki hallgatásában Istenre hallgat. Hallgatása az Ige befogadása. Mindent megőriz és megérlel szívében. Mint ahogy az angyali üdvözlet jelenetében, az Istenre való hallgatás egész önkéntelenül Istennel folytatott párbeszéddé válik, amelyben szólhatunk hozzá, ő pedig meghallgat. Mondjátok el hát Isten előtt, ami bennetek él! Mondjatok nagy-nagy örömmel köszönetét azért, amit művelt veletek, és amit napról napra másoknak közvetít általatok! Vigyétek eléje a rátok bízott emberek gondját, a gyermekeket és az ifjúságot, a házasokat, az öregeket és betegeket! Vigyétek eléje szolgálatotok nehézségeit, sikertelenségeit, minden személyes bajotokat-bánatotokat!

Kedves papok és szerzetesek, az ima hivatásunk pótolhatatlan alkatrésze. Olyan lényeges, hogy ennek a kedvéért félre lehet és félre kell tenni sok minden más, látszólag sürgetőbb feladatot. Ha hétköznapotok az emberek szolgálatában gyakran túlontúl tele is van munkával, akkor sem hiányozhatnak belőle a csend és az ima megfelelő idői. Imát és munkát sohasem szabad elválasztani egymástól. Ha munkánkat naponta átgondoljuk Isten előtt és neki ajánljuk föl, akkor az végül maga is imává lesz.

Tanuljatok imádkozni! Merítsetek itt mindenekelőtt az óraima és az Euka- risztia gazdagságából, amelynek különösképpen kísérnie kell napi munkátokat. Tanuljatok meg úgy imádkozni az Úr iskolájában, hogy „mestereivé“ legyetek az imának, és a rátok bízottakat is meg tudjátok tanítani rá. Ha imádkozni tanítjátok az embereket, akkor újra megszólaltatjátok gyakran eltemetett hitüket. Az ima által visszavezetitek őket Istenhez, és újra tartást és értelmet adtok életüknek.

Nagy reménnyel nézek rátok, kedves papnövendékek, novíciák és noviciu- sok. Legyenek már szemináriumaitok és noviciátusaitok az elmélkedésnek, az imának és az Úrral való bizalmas érintkezés begyakorlásának a helyei. Tudom, milyen újfajta vágyakozás él bennetek a helyes imádkozás iránt, tudom, új utakat kerestek, hogy az ima még mélyebben át tudja hatni életeteket. Veletek együtt valamennyien újra akarunk imádkozni tanulni! Hagyjuk, hogy magával ragadjon az Ószövetség imádkozó zsoltárosa: „Csak egyet, szászor kértem egyet, / és, Uram, most is arra vágyom: / az Úr házában hadd legyen lakásom / mindegyik napján életemnek. / Az Úr gyönyörűségét lássam, / ha felvirradok templomában“ (Zsolt 27,4).

53