Szolgálat 60. (1983)

Tanulmányok - Benkő Antal: Tévutakon

előrehaladottabbak fél műszakot vállalnak, hogy idejük másik felét hirdetésre fordíthassák. Heti összejöveteleik jórésze az elvégzett munka ellenőrzésével és az elkövetkezendők kiosztásával telik. Ha valaki nem teljesíti a normát, a legnagyobb büntetés érheti: megfosztják tagságától. Betegség, vakáció, sok munka — mindez nem mentség: a betegágyon is lehet Jehovát hirdetni. Hogy ez a nyomás ne gyengüljön, a gyülekezetek nem lehetnek túl nagyok. Ha a tagok száma szaporodik, alcsoportokra kell osztódni. Fontos a személyes kapcsolat és az ellenőrzés.

Ilyen körülmények között nem csodálkozhatunk, hogy a nagy többség kitartott Russell mellett, amikor „kiigazításait“ közzétette. „Elfelejtette“ beszámítani Krisztus három és fél éves apostoli működését — mondotta. Az 1918-ra kitűzött újabb dátumot azonban már nem érte meg. 1916-ban meghalt. Első utódja, J. P Rutheford, kiegészítő számításokat végzett. Először 1925-re jelölte meg a végső leszámolás időpontját. Hivatkozott a mózesi szombatévre, a jubileumokra. A Leviták könyve szerint (25,1-12) ötven évenként kell ünnepelni őket. Másrészt azt találta Jeremiásnál (Jer 25,11 és 2Krón 36,17-21), hogy ez 70-szer fog megtörténni. Azaz összesen 3500 év fog eltelni az első jubilumi év meghirdetése után, ami Kr. e. 1575-ben történt. A végső csatának tehát Kr. u. 1925-ben kell lennie (7 x 50 = 3500; 3500 —1575 = 1925). Amikor ebben az évben sem teljesedett be a számítás, 1975-öt jelölték ki. A legújabb változat: 1996. De most úgy hirdetik, hogy 1914-ben Krisztus már visszatért, és megkezdte uralmát, csak ez még nem lett láthatóvá.

II. Századunk 60-as évei anyagi jólétet teremtettek a legtöbb nyugati országban. Az idősebb generáció sokszor még véresen küzdött meg érte. De a fiatalok beleszülettek. Az elért eredmények kielégületlenül hagyják őket, az idősebbektől kidolgozott és a gazdagságot megteremtő rendszert kényszernek találják. Igen sokan úgy érzik, hogy mindent megkapnak, csak a legfontosabbat nem: a szeretetet, baráti-testvéri közösséget. Lelki üresség veszi őket körül, életüket céltalannak látják, a felnőttek életmódját sablonosnak, vallásosságukat — ameny- nyiben egyáltalán megnyilvánul — szokványosnak.

Ismert tény, hogy ennek a fiatalságnak egyik rétege lelki éhsége csillapítására a kábítószerekbe menekül: legalább pár órára töltse el lelkét káprázatl — Akik a terrorizmushoz csatlakoztak, nem válogatnak az eszközökben: mindent szabad, ami a régit lerombolja. — Nem kevesen a vallásban keresik a jövőt, boldogságukat. De mivel a fennálló vallásokat az öregek világával azonosítják, új elgondolásokhoz vonzódnak. A második világháború után keletkezett szekták és kultuszok vezetői sokszor tudatosan ki is használják ezt az igényt, és tagjaikat a fiatalság köréből toborozzák. Ezért a vallásszociológusok külön nevet is adtak ezeknek a kezdeményezéseknek: Jugendreligionen (fiatalok vallásai).

Pedig ezek között a szekták között van olyan is, amelyik alig tartalmaz vallásos elemet. Ilyen pl. Run Hubbard (szül. 1911-ben Nebraska, USA) alapítása, a „Scientology“. Inkább pszichológiai rendszernek mondható. Avval is igyek38