Szolgálat 60. (1983)

Tanulmányok - Farkasfalvy Dénes: Hogyan olvassuk a Jelenések könyvét?

ván a keresztény közösségen belül működő hamis tanítók (vö. 2Pét 2,1). Jellemző az is, hogy míg az „apostolok és próféták“ (18,20; párhuzamos helyek: Ef 4,20 és 2Pét 3,16) jelentik a közösség vezetőit, addig az efezusi egyházhoz írt levél „hamis apostolokról“ is beszél, olyanokról, akik hamisan „apostoloknak mondják magukat, de nem azok“ (2,2).

Mint említettük, a látnok utal a Bárány tizenkét apostolára, de ez a fogalom már történetileg erősen elmosódott: nem tizenkét egyént, hanem egy dicsfénynyel övezett jelképet jelent: az égi Jeruzsálem tizenkét alapkövét képezik ők. Ugyanakkor a megdicsőült „apostolok és próféták“ evilági utódlása égető probléma: a hamis próféták és hamis apostolok ellen küszködő látnok, mint „a próféták testvére“ (22,9), prófétai szóval, ihletéssel és tekintéllyel — a saját hivatásának és tekintélyének erőteljes ismételgetésével (főképp 1,1-3; 1,9-20; 19, 9-10; 22,6-19) szól az egyházakhoz.

Ez a hármas harc a Birodalom pogányságával, az elidegenedő zsidósággal és az Egyházon belül fellépő eretnekségekkel három vezérelv irányítása alatt megy végbe. Az üldöző hatalommal szemben János a vértanúság eszményét, a zsidósággal szemben a valódi prófétaság Lelkét, az eretnekek ellen pedig az apostoliság elvét állítja fel.

3) A könyv belső felépítése, mint a magyarázat kulcsa

A könyv belső feszültségeit létrehozó „hármas hadszíntér“ egyben megérteti a mű belső felépítését is. Itt elsősorban André Feuillet, neves francia biblikus cikksorozatára kell utalnunk, amely igen meggyőző módon megoldotta a könyv szerkezetével kapcsolatos vitás kérdéseket. (E cikkek később gyűjteményes kötetben kerültek kiadásra: „Études johanniques“, Paris 1962, 193—310.) Feuillet jól látta, hogy a leglényegesebb kérdés a 4. fejezet helyes értelmezése. Az első három fejezet ugyanis aránylag egyszerű gondolatmenetet tükröz. Először leírja a látnok prófétikus meghívását, majd hét levelet tartalmaz ahhoz a hét egyházi közösséghez, akikhez küldetését kapta. A hét levél nem hét egymástól független írásmű — mint az egymástól függetlenül íródott páli levelek—, hanem inkább egy összefüggő egyházi közösséghez intézett körlevél, amely az egyes városok egyházközségeit a többiek füle hallatára, tehát nyilvánosan bírálja el. Ezt a hetes tagolású körlevelet követi a 4. fejezet látomása, majd a hétpecsétes könyv felnyitása és titkainak feltárása.

A negyedik fejezet látomása könnyen félreérthető. A mai keresztény keveset foglalkozik az Ószövetség szentjeivel, s így aligha van elkészülve arra, hogy a mennyei megdicsőült közösségben ezeknek az ószövetségi igazaknak Krisztussal való közösségét szemlélje. Pedig a látomás helyes értelmezése ez: a huszonnégy vén nem tizenkét apostolt és tizenkét prófétát jeJent, nem is az Egyház vezetőit (a presbiter-véneket), hanem Izrael megdicsőülésre jutott ősi népét, mint papi közösséget. A husszonnégyes szám a Krónikák első könyvére utal:

30