Szolgálat 60. (1983)
Halottaink - Iványi Sándor (Oltártestvére)
Az emberekre nagy vonzóerőt gyakorolt lényével és szavával. Főleg Isten végtelen irgalmasságának, a Szűzanya iránti szeretetnek és bizalomnak, valamint a békének volt állandó ékesszavú és hatásos hirdetője. Az Úristen magadta neki, aki annyira szerette az életet, hogy megérezze a közeledő elhívó szót, és világos lélekkel gondoljon az Úrral való közeli találkozásra; és hogy szinte utolsó percig kedvesen fogadja látogatóit. Készült megünnepelni aranymiséjét a Szent László templom híveivel, és távolból megáldotta őket aranymisés áldásával. Dr. Dászkál István ordinárius temette júl. 9-én, sok-sok pap és nagyszámú hívei jelenlétében. Sok paptestvér és hivő jött el a szatmári egyházmegyéből is. Előtte nap templomában ravatalozták fel, és este ott mondtak érte szentmisét. Szeretettel imádkozzunk érette! Confrater IVÁNYI SÁNDOR (1917—1983) Jászteleken született 1917. júl. 7-én. Pappá szentelték 1941 Mindenszentek ünnepén Budapesten. Az egri egyházmegye több helyén káplánkodott, közben 1944-ben Nyíregyházán a Szent Imre internátusbán, 1946-ban Egerben a Szent József internátusbán volt hittanár és tanulmányi felügyelő. 1952-ben házassági kötelékvédő, 1953-ban pedig a főegyházmegyei könyvtár vezetője lett. Később még főszentszéki ügyvéd és a főegyházmegyei templomellátó igazgatója. 1969-től érseki tanácsos, 1980-tól c. apát. 1983. jún. 15-én még részt vett a hálaadó szentmisén osztálytársaival szentelésük 42. évfordulóján. Már akkor beteg volt. Aztán minden felgyorsult, élete hamarosan véget ért. Agyvérzés vitte el. Gyönyörű pályát futott be. A gimnázium V—Vili. osztályát Egerben végezte a cisztercita gimnáziumban, ahol érettségizett is. Majd a teológia következett Egerben. A negyedévet már Budapesten végzi elöljárói akaratából az egyetemen. Aztán egy pár állomáshely után Eger lett második otthona. Sokat írt, olvasott, tanult és tanított. Jegyzetelt, gyűjtötte az ismereteket, mint méhecske a mézet. Minden érdekelte, ami szép, jó, igaz és ami a lelket Istenhez emeli. Tudni vágyó lelke tette szorgalmas és lelki- ismeretes pappá. Szerető paptestvér volt, akihez bárki bizalommal fordulhatott. Mindig mosolygós, kedves, szelíd, alázatos lelkű. Soha el nem bízta magát. Ez nagyon szép jellemvonása. Munkája csendes, majdnem rejtett munka volt. Kifelé nem olyan mutatós, de mindenki tudta, hogy az érseki könyvtár vezetése igen nehéz és bonyolult. Élete utolsó szakaszában Jézus részeltette a szenvedésben. „Nem lehet különb a tanítvány Mesterénél“ — rajta is teljesedett. Alázatos lélekkel elkészült a halálra. Elmondhatta: „Nyugton megyek elédbe, Szerelmes Jézusom.“ Osztálytársa 104
