Szolgálat 59. (1983)
Halottaink - Erdélyi paptestvérek (R.)
lőivel, s rendünk ezt is értékelte benne. Apátja és a szomszédos zirci apát is igen megszerette, becsülte. Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát is biztatta, folytassa teológiai tanulmányait Pesten, ahol még két szemesztert követeltek tőle. így egy évi tanulmányi szabadságot kapott, amit sikeres doktorátussal fejezett be. A teológiában később is állandóan képezte magát. Különösen a dogmatika érdekelte. Sokszor összehasonlította bizalmasan rendtársai között a prágai és a pesti professzorokat, meleg hangon beszélt a prágai Becer professzorról, de a pestieket is igen nagyra értékelte. Ebben egyetértettek vele mindazok a rendtársai, akik Prágában vele tanultak, viszont ott is becsülték, szerették magyar rendtársainkat. A teológián kívül a gyakorlati lelkipásztorkodás érdekelte, és liturgiánk lélekformáló hatását mindenütt érvényesítette. Minket bencéseket ui. a zsinati újítások ezen a téren nem leptek meg. 1933-ban Komáromban jelent meg a liturgikus mozgalom egyik jelentős dokumentuma, az első magyar nyelvű „Liturgikus Lexikon“, dr. Kühár Flóris és dr. Ra- dó Polikárp bencések szerkesztésében; egyik fő munkatársa dr. Szunyogh Xavér volt. Tanulmányai befejeztével 1942-ben pesti gimnáziumunkba helyezték hittanárként. Néhány diákja szintén bencés lett. Itteni működése alatt papi életének egyik csúcsa az ostrom alatti hősies viselkedése: alighogy lehullottak a bombák, máris kiszaladt a légópincéből a megtámadott helyekre gyóntatni, szentkenetet feladni, a sebesülteknek segíteni. Gyakran ott a pincékben misézett. A felvidéki rendtársak ezután Komáromba kaptak áthelyezést, abban a reményben, hogy az ottani magyar gimnáziumot tovább vezethetik. Nem így történt: az 1944/45. iskolai év májusában megszüntették. A rendtagok és velük Menyhértünk is a városi és vidéki plébániákon segítettek, missziókat tartottak. Az addigi deáki és komárom- füssi bencés plébánián kívül elvállalták a nemeskosútit Is. Menyhért ott lett plébános 1946. márc. 21-én, Szent Benedek Atyánk ünnepén. De több mint két évi működés után Csallóköz rangos plébániáját kellett elfoglalnia a püspök kérésére. Igen buzgó, áldozatos és mindenre kiterjedő lelkipásztori tevékenységét itt is meg kellett szakítania, mert 1950 novemberében hamis vádak alapján — amint ezt 1969-ben a pozsonyi legfelsőbb bíróság a rehabilitációs tárgyaláson megállapította — elítélték. Egy évi börtönbüntetés, majd öt évi internálás után 1956. jan. 18-án szabadult. Plébános testvérénél töltött félévi pihenés után először a rozsnyói egyházmegyében vállalt lelkipásztori munkát (Egyházbáston, Csoltón és Pelsöcön volt plébános), majd 1967. okt. 15-én elfoglalhatta rendi plébániánkat, Komáromfüsst. Temetése Érsekújvárott, szülővárosában volt 1982. nov. 10-én a papság és a hívek rendkívül nagy részvételével. Confrater ERDÉLYI PAPTESTVÉREK Oláh Áron plébános 1982. június 23-án visszaadta lelkét Teremtőjének. Korondon született 1919-ben sokgyermekes családból. Középiskolai tanulmányait a székelyudvarhelyi és a gyulafehérvári róm. kát. főgimnáziumban végezte. Teológiai kiképzést a szatmári és a kolozsvári Hittudományi Főiskolán nyert. Több helyen volt segédlelkész, majd lelkész Bálványosváralján, plébános Csíkszentmiklóson és Kézdiszárazpatakon, ahol a halál is érte. Életének utolsó hónapjait a türelemmel viselt szenvedés tette értékessé. Június 25-én temették az engesztelő szentmiseáldozat bemutatása után a templomkertbe. Pál József pápai prelátus, c. főesperes, szentszéki tanácsos-plébános hosszas, de türelemmel viselt szenvedés után, a betegek szentségével megerősítve, adta vissza szép papi lelkét szeretett Mesterének. Ahol koporsójában pihent, Lónyán ringott bölcsője is. Kápláni évei, valamint rövid bonchidai plébánossága után ugyanott 19 éven át élesztgette bányász hívei lelkében Jézus Szívének hitét és szeretetét, mély papi lelkiséggel és az egyházhoz való töretlen hűséggel. Megpróbáltatásait mindig derűs lélekkel viselte. Csonkig leégő gyertya volt Isten oltárán. 56 évet élt. 89
