Szolgálat 59. (1983)

Könyvszemle - Naszályi Emil: Csúcsok és szakadékok (Lelóczky Gy.)

KÖNYVSZEMLE

Naszályi Emil: Csúcsok és szakadékok. Szent István Társulat, Budapest 1982, 461 o.

Bizonyára nem túlzás azt állítani, hogy Naszályi Emil ma Magyarországon Szent Bernát írásainak legjobb ismerője, legtüzetesebb olvasója, s így leghivatottabb ismertetője is. Évtizedeken át tanulmányozta a „mézajkú tanító“ müveit, gondolkodásában szinte asszimilálódott a Szent gondolataihoz. A zirci apátság alapításának 800. évfordulója alkalmából látott napvilágot az életen át tartó elmélyült olvasás gyümölcse, Szent Bernátnak a lelki életre vonatkozó tanítását ismertető-népszerűsítő munka. A könyv a legfontosabb magyar nyelven megjelent mű Szent Bernátról Piszter Imre: Szent Bernát clairvauxi apát élete és művei címen 1899-ben kiadott két kötetes, máig is aktuális életrajzi munkája óta.

Könyve beosztását maga a szerző így foglalja össze: „Könyvünk Szent Bernát tanításának rendszerét nyújtja a lelki élet útjáról négy részben. Az első rész: Bernát, a kaland hőse — Szent Bernát életének elindulását tárgyalja két nagy és élete döntéseiben jelentős probléma területén: a világiasság és a tudományos élet kísértésében. — A második rész: A kaland kezdődik — az önismeret, üdvösség és megtérés kérdését és Bernát nagy lépését ismerteti. — A harmadik: A szeretet kalandja — a szeretet- ről, az ember természetéről, Istenképmás voltáról, az akaratról és a szabadságról beszél a Krisztusban és a Szentlélekben alakuló lélekben. — A negyedik rész: A kaland csúcsa — az Istennel való találkozásról, Isten látogatásairól, a látogatás ajándékairól és a lélek Istennel való egyesüléséről hozza Szent Bernát tanítását“ (19). Bár a könyv nem életrajzi mű, ismerteti a Szent életét születésétől, 1090-től nagyjából 1115-ig, Clairvaux alapításáig. Segítené az olvasót az életmű megértésében, ha az egész életút leírását olvashatnánk.

Maga Szent Bernát nem alkotott szisztematikus értekezést, valamiféle Summát a lelkiélet fejlődéséről. Gondolatai elszórtan, beszédek és levelek százaiban, kisebb traktátusok lapjain találhatók meg. Bármiféle rendszerezés az olvasó munkája, így esetleges, és nem szükségképpen tükrözi a Szent szándékát. Ezt Naszályi is jól tudja, ő sem szándékozik „végleges“ rendszerezést adni: „Szent Bernát a maga egyéniségével áll ott a sok élő, törekvő szerzetes előtt. A monostor mindnyájukat átölelő lelki izzása, erőfeszítése: az élet Istennel és Istenért. Ez adja a tanítás konkrét egységét. [...] Sok más szempontból is lehetne Szent Bernát tanítását vagy annak egy részét kidolgozni és összefoglalni. Mindenhonnan logikus és szerves egység alakulna ki. Kidolgozásunk nem az egyedül lehetséges út, és nem is teljes. Inkább csak kezdet, amelyet a szerzetesnek, de minden komolyabb lelkiéletet keresőnek is, egy életen keresztül tanulnia s mélyítenie kell“ (110—111).

A könyv elsősorban tehát nem szintézis, hanem száz és száz szentbernáti szövegnek egy lehetséges elv: az istenkeresés kalandja életszerű, vonzó szempontja alapján rendezett gazdag tárháza. A magyar olvasó számára eddig hozzáférhetetlen szövegek közrebocsátása értő, szép fordításban: ez a kötet első és legnagyobb értéke. Csak nagyritkán fordul elő sző a fordításban, ami furcsának, régiesnek tűnhet a mai olvasó számára, mint pl. „édességes“ (98), „drágaságos“ (385). De a könyv több, mint szöveggyűjtemény: Naszályi bevezeti, összehasonlítja, magyarázza, értelmezi is a szövegeket, megkönnyíti megértésüket. Megkönnyíti, de nem eléggé.

Óriási a Szent Bernát-irodalom. A róla és műveiről írt könyveknek, cikkeknek pusztán a bibliográfiája két vaskos kötet. Míg az életrajzi fejezetben Naszályi többször felhasználja a korábbi kutatások eredményeit, magában a lelkiélet teológiája tárgya79