Szolgálat 59. (1983)
Eszmék és események - Vasárnap Japánban (Béky Gellért)
VASÁRNAP JAPÁNBAN Vasárnap Japánban? Hát a vasárnap itt is „vasárnap“, azaz: nincs tanítás az iskolákban, a helyi vonatok menetrendje is „ünnepi“, és természetesen sok mindenfelé a kiránduló. Egyébként a munka vígan megy tovább, főleg az építőiparban, a rizsföldeken. Az üzletek is mind nyitva vannak. Sőt vasárnap van igazán nagy forgalom az áruházakban. Akik meg történetesen nem dolgoznak, azok sportolnak, ismerősöket látogatnak vagy fogadnak. Szóval nem unatkozik senki. A vasárnap bevett szokás, társadalmi „alkalom“ (összejövetelek, találkozók stb.), a szórakozás napja. De nem Isten napja. A japán vallások (buddhizmus, sintoizmus stb.) nem ismerik a vasárnapot, mint vallásos jellegű napot. Az ünnepek nincsenek a vasárnapokhoz kötve: a naptár által megszabott napokon tartják őket. Mikor Japánba jöttem, egyik legfurcsább élményem a vasárnapi harangszó hiánya volt. Csak a város zaját, más napokon meg csak a gyárak szirénáinak éles visítását lehetett hallani. A másik benyomás: a vasárnap is épp olyan nap, mint a többi, legalább is ami a tömegek gondolkodását és viselkedését illeti. Talán ebben rejlik a japán ipari csoda titkának egyik oka: szüntelenül dolgoznak, s így többet produkálnak. S mivel a fizetések sem túl magasak, olcsóbban el tudják adni a gyártmányaikat. Nem csoda tehát, ha még a fejlettebb államok is, mint pl. Amerika vagy Franciaország sem képesek mindig versenyezni a japán üzletemberekkel. Japán szerzetesnővéreknek tartott lelkigyakorlatok alatt gyakran meglepődöm azon, mennyire nem vasárnaposan gondolkodnak és viselkednek a nővérek (persze van kivétel is). Vasár- és ünnepnapokon is épp oly vígan mosnak és takarítanak, mint hétköznap, jóllehet a lelkigyakorlat alatt lenne elég idejük kimosni és kitakarítani más napokon is. Híveink közt meg olyanok is vannak, akik hűségesen misére járnak, ha valami összejövetel van hétközben, de könnyű lélekkel elmulasztják a vasárnapi szentmisét. Az ilyen és hasonló élmények, tapasztalatok tudatosították bennem, menynyire vallásos, teológiai íze, telítettsége van a vasárnapnak nálunk, keresztényeknél. Még most, a jelenlegi agyonszekularizált világban is. Az ószövetségben a szombat a választott nép és Isten szeretetszövetségének volt az egyik jele és záloga. Isten örömében való részvétel; a teremtésen eláradó béke és öröm ízlelése; az üdvösség előrevetett fényes, örvendező megtapasztalása a fáradt, fakó, szürke hétköznapok sodrában. Isten népének „szombati nyugalma“ (Zsid 4,9) minden teremtmény (ember és állat, az egész teremtett minden- ség) egyenlőségének, szabadságának és békéjének minden héten ritmikusan megismétlődő, sérthetetlen jelképe és záloga. A vasárnap tehát az egész ember ünnepe, de mégis leginkább „a szív emberének“ (1Pét 3,4) testet-lelket felvidító, megifjító napja. Nekünk hivő keresztényeknek ráadásul az „Úr" napja, a föltámadott Úr Jézusé, aki keresztjével 5 66
