Szolgálat 59. (1983)

Az egyház szava - Házasság, család és Eukarisztia (Svájci püspökök)

Az eukarisztia Isten hűségét ünnepli. Megemlékezünk benne az Gr feltámadásáról. Az Atya nem hagyta a halálban Jézus Krisztust. Üj életre támasztotta fel.

Isten hűsége segítségére siet a mi hűségünknek, különösen is azoknál, akiket a házasság köteléke fűz össze, mivel hűségük gyakran van kitéve veszélynek. „Hűséges az Isten, erőtökön felül nem hagy kísérteni“ — mondja Pál apostol a korintusiakhoz írt levelében (1Kor 10,13). Isten hűsége segítségünkre jön, amikor nehézségek árnyékolják be a hitvesek egységét. A kálvária sötétje eloszlik a feltámadás hajnala előtt. Istennek ebbe a hűségébe vetjük reményünket és bátorságunkat.

Az Úr saját teste közlésével viszi tökéletességre velünk kötött szövetségét idelent. Akkor adja a hitveseknek a hűség erejét; szeretetét és hűségét beleleheli emberi szeretetükbe, emberi hűségükbe. íme, így szilárdítja meg a családi közösséget.

Hát csupán fontos kötelesség-e az eukarisztia? Nem kell-e inkább úgy tekintenünk az Úrnak ezt az ajándékát, mint a hét csúcsát, legkiemelkedőbb idejét? Akkor is és talán éppen akkor — hiszen nem vagyunk képesek úgy átélni ezt a nagy titkot, amint szeretnénk —, amikor gyötörnek a gondok, és Isten nagyon távolinak tűnik.

A közösség támogató ereje

Az eukarisztia Isten népének együttes ünnepe is. Ma, amikor hitünk oly gyakori támadásoknak van kitéve, rászorulunk a hozzánk hasonlók bátorítására. Az egész plébániaközösség kötelessége, hogy körülvegye és segítse a házastársakat és a családokat. Ez a kötelesség az Egyháznak a házasság iránti elkötelezettségéből fakad, mert a házasságot az Egyház közösségében kötik, az biztosít neki támogatást és kezességet. Az eukarisztiával a közösség kiváltságos módon betöltheti ezt a kötelességét. A közösség hite hordozza az egyszerű hivő hitét, a hitvesekét és a családokét. Az ének, az ima, az elmélkedés, mindez egybegyűjti a népet Ura előtt.

Még jobban kell dolgoznunk azon, hogy a családok találkozzanak közös szentmiséken, amit tapasztalatcserének kellene követnie. Ez történhetnék egy lakónegyed gyűlésén, vagy szülői esten. De azoknak a magányos személyeknek is helyet kell ott biztosítani, akik egyedül találják magukat a nevelés kötelessége előtt. Mindenkinek szüksége van rá, hogy hitében erősítsék, megszilárdítsák. Meg akarjuk ragadni itt az alkalmat, hogy köszönetét mondjunk azoknak, akik a vallási szertartások alatt a gyerekekkel foglalkoznak, és így lehetővé teszik, hogy a házastársak együtt vegyenek részt az eukarisztián.

Mindezek után nem gondoljátok-e hogy Isten népének ez az eukarisztikus ünnepe hetünk kiemelkedő ideje?

54