Szolgálat 59. (1983)
Tanulmányok - Teleki Béla: A vasárnap megszentelésének öröme
világ javára, erősödünk a jóra, eggyé forrunk az egy kenyér közösségében. A Szentírás szavai, az igehirdetés és a közös tanúságtétel által növekszünk a hitben, s ennek következtében jobban ráhangolódunk Istenre. Isten adja magát nekünk, s mi is mindjobban neki szenteljük magunkat, egyesülünk Krisztussal, megüljük szövetségi lakomáját, és megújítjuk szövetségünket az egész hétre, erőt gyűjtünk a mindennapi életre. Az év folyamán beleéljük magunkat Krisztus életének eseményeibe, együtt érzünk az egyházzal, kifejezzük belső élményeinket és szeretetünket. Isten népének közösségi eseményében pszichi- kailag is megerősödünk, s a társadalom erkölcsi alapjává és reményévé leszünk. A keresztény nem azért szenteli meg a vasárnapot, mert „muszáj“. Inkább azért, mert szereti Krisztust. Krisztus erősít a szentmisében és a szentáldozásban. Ünnepelünk, mert követni akarjuk Krisztust dicsőségéig — bár tudjuk, hogy követése, a keresztény élet, kemény munkát is jelent. Egyházához akarunk tartozni, ez pedig eukarisztikus, szentmisére gyűlő közösség. Szentmise nélkül nincs keresztény közösség. Amikor valaki azt kérdezi: kell-e minden vasárnap szentmisére menni, mintha azt kérdezné: szükségem van-e levegőre? A keresztény hajtóereje egyébként sem lehet a külső törvény, a parancs. Belső törvényünk van: az Isten és az ember iránti szeretet (Mt 22,34-40). Minket az jellemez, hogy haladunk Isten felé. Ezért ha vasárnap foglalt lennék, még inkább rászorulok a szentmisére és a testvéri közösségre, nehogy hitem meggyengüljön vagy elvesszen. Törekednem kell tehát, hogy legalább más napon, pl. szombat este jussak el körükbe. Ha pedig betegség tart távol a vasárnapi szentmisétől, odahaza mondom el a miseimákat, elmélkedem át az olvasmányokat, evangéliumot. — Mindenesetre szenteljünk több időt vasárnaponként családunknak, a közös imának, szentírásolvasásnak. A testi-lelki pihenés is segít, hogy gondolatainkat és cselekedeteinket jobban Istenre irányítsuk, hitünket megvalljuk, a közösséget szolgáljuk. Érzékenyebbé tesz mások szükségei iránt, lelki megnyugvást, sőt gyógyulást eredményezhet. A pihenés segít, hogy megteremtsük az összhangot a munkás élet és a vallásos élet között. Erőkészletet biztosít saját magunk és környezetünk javára. Nem leszünk a munka rabszolgái. A pihenés aktív lehet: a fizikai munkát végzők nyugszanak, a szellemi munkában fáradozók többet mozognak a szabadban. Úgy látszik, antropológiai, biológiai és pszichológiai felépitettségünk- ből kifolyólag is szükséges a hét napos ritmus. A francia forradalom tíz napos munkabeosztása csődöt mondott. A vasárnap helyes megünneplése tehát emberi méltóságunkat szolgálja. Az ivás, a kicsapongás, a bűnös szórakozás, az örökké robotolás következményei pedig, a családi krízisek mellett, a hétfői munka gyenge minősége és az aránylag nagyszámú baleset. 2. Néhány gyakorlat! szempont A vasárnap megszentelése érlel minket az örök életre, amely már a földön kezdődik. Krisztus a keresztségében meghívott bennünket, majd minden vasár38
