Szolgálat 58. (1983)

Az egyház szava - A Szentatya homíliája Costa Ricában

AZ EGYHÁZ SZAVA

A SZENTATYA HOMILIAJA COSTA RICÁBAN

1983. márc. 3.

Szeretett Püspöktestvéreim, kedves testvérek!

1. Mélységes örömmel érkezem erre az imatalálkozóra Sabana fővárosi parkjában, hogy találkozzam veletek, hivők, akik San Jósé szép városából, egész Costa Ricából és a földrajzi térség többi testvérállamából olyan számosán és lelkesen jöttetek össze. Mintha csak egész világosan meg akarnátok mutatni, hogy szeretettel fogadjátok a pápa jelenlétét ebben a szép és nemes országban.

Jövök látástokra, mint az idősebb testvér öccseihez; mint atya a hitben fiaihoz; mint Péter utóda a rábízott nyájhoz; mint apostoli zarándok azokhoz, akiknek „adósa“ (Róm 1,14) szavával, szeretetével.

Mindenekelőtt fogadjátok legszívesebb üdvözletemet, amely szól a város érsekfőpásztorának, a többi püspöknek, az Istennek szentelt személyeknek, az Egyház fiainak és leányainak. Üdvözlöm a köztársasági elnök urat és a jelen levő hivatalos személyeket is.

2. „Krisztus szerette az Egyházat, és feláldozta magát érte" (Ef 5,25) - hallottuk az imént ennek a szentmisének első bibliai olvasmányában.

Ezek a szavak összesűrítik apostoli látogatásom természetét és céljait: hirdetni az Evangélium üzenetét, és felszítani a Krisztus és az Egyház iránti sze- retetet.

Igen, testvéreim: azt kívánom, érezzük meg ebben a látogatásban, hogy új hívást kaptunk a katolikus Szentegyház iránti szeretetünk megvallására és növelésére. Az Egyház iránt, amely Krisztus Jegyese, amelyet „mindhalálig“ szeretett. A hitnek ez a találkozója az oltár körül máris az Egyház iránti szeretet bizonysága.

Hiszen ha összejöttetek itt Krisztus nevében; ha én eljöttem Rómából Kö- zép-Amerikába és ebbe a szeretett országba; ha püspökeitek, akik testvériesen meghívtak, azzal a szándékkal vannak eltelve, hogy ebből a találkozásból és reá adott nagylelkű feleletetekből a keresztény élet fokozódó megújulásának kiindulópontját alkossák, — mindez azért van, mert szeretjük az Egyházat, Jézus Krisztus példájára, aki mindhalálig szerette.

Jézus Krisztus kétségtelenül az Egyház egyedüli alapja (vö. 1Kor 3,11), Legfőbb Pásztora (vö. Jn 10; 1Pét 5,4) és Feje (vö. 2Kor 12,12; Kol 1,18). ö alapította Péterre és utódaira, ö kormányozza és élteti szünet nélkül.

57