Szolgálat 58. (1983)

Halottaink - P. Kiss László SJ (Confratres)

P. KISS LÁSZLÓ SJ (1925—1982)

„Egész élete a hitnek és a konkrét tapasztalatok ötvözetének jegyében telt el" — hangzott el búcsúztató miséjén. 1925. júl. 1-én született Kunszentmártonban. Szentesen végezte a gimnáziumot. 1944. aug. 14-én lépett be a jezsuitákhoz, két év múlva letehette egyszerű örökfogadalmát. 1946—49 között Szegeden végezte teológiai tanulmányait. 1981. ápr. 22-én tette le utolsó, ünnepélyes fogadalmát. A közbeeső jó harminc év változatos pályafutását önéletrajzi adataiban ó maga így írja le: „1954. márc. 1.—november végéig építőiparban segédmunkásként dolgoztam. 1955. jan. 25.—jún. 30. Kőteleki általános iskolában óraadó tanító voltam. 1955 nyarán Honvéd Térképészeti Intézet alkalmazásában, majd a szarvasi ÖTKI alkalmazásában, azután ismét a Honvéd Térképészeti Intézetben dolgoztam. 1955. dec. 8.—1956. ápr. 15. fűtő voltam Szolnokon a Közlekedéstud. Egyetemen. 1956 májusától július végéig a szolnoki Tiszamenti Vegyiművek alkalmazásában rakodó munkás. 1956 aug.—1957 februárig a Kecskeméti Útfenntartó Vállalat alkalmazásában voltam, mint útépítő, fizikai állományban, később irodán. 1957. jan. 25. pappá szenteltek Pomázon. 1957 febr. végétől 1960. jan. 6-ig a Rákosszent- mihályi Egyházközség alkalmazásában voltam (mint irodai alkalmazott), közben beiratkoztam a Hittudományi Akadémiára, 1961-ben biblikus témából Dr. Szörényi Andor professzornál ledoktoráltam. 1961. febr. 15.—1974. szept. 1-ig a Fővárosi 4. sz., ill. a Fővárosi 3. sz. Építőipari Vállalat alkalmazásában voltam segédmunkás. 1964-ben letettem a vízvezetékszerelői szakmunkás vizsgát. Megválasztottak szakszervezeti bizalminak, szocialista brigádvezetönek, kétszer megkaptam a .kiváló dolgozó' kitüntetést, és brigádommal elnyertük a babér-, bronz-, ezüst-, majd az aranykoszorús jelvényt is. 1973 szeptember végén szívinfarktus, Széher út, hét hét, utána Balatonfüred, 1974 januárban. Egy évig voltam betegállományban, azután leszázalékoltak, most már .életfogytiglan'.“ — Ezek után — gondolná az olvasó — következhet, amint mondani szokás, a jól megérdemelt pihenés. A jegyzet viszont így folytatódik: „1973 szeptember óta a Teológiában, 1976 júniusa óta a Vigíliában több mint 30 cikkem jelent meg. Besegítettem a szerkesztőségi munkába (főleg a Teológiában), és elkészült egy kommentárom Szent Péter leveléről és a Júdás-levélről. Megpályáztam a magántanárságot biblikus szakon az Akadémián.“

Első tanulmánya a munka teológiájáról szólt. Tíz éven át volt a Teológia külső munkatársa, tanulmányokat írt Krisztusról, aki az ember élete, az Egyház szabadságáról, pluralitásáról, humanizmusáról, társadalmi felelősségéről, a szexualitásról, a házasságról, a nők hivatásáról, biblikus témákról, pl. Szent Pál római levelének erkölcstanáról és a páli örömteológiáról. „Vérbeli teológusaikat volt — írja róla egyik legközelebbi munkatársa. — Kiváló emlékezete, kombinálókészsége, bensőségesen rejtett imaélete tette erre alkalmassá. A ,Domina Theologia' volt egyetlen pihentető szenvedélye."

Közben a 60-as években új vasárnapi „elfoglaltságot" keresett: kisegítést vállalt a Budapest külső perifériáján fekvő Soroksár-újtelepi plébánián, lakásától legalább 3 órányira. Közben hónapokig irányította az üresedés alatt álló plébániát, naponta kijárva. Ezt a munkáját csaknem 22 éven át hűségesen végezte, megtetézve azzal, hogy az utolsó 3—4 évben még Isaszegen, majd Boldogon is vállalt kisegítést.

1982 nyarán szülőfalujában mutatta be három rendtársával együtt ezüstmiséjét. „Még mindannyiunknak, akik jelen lehettünk, élénk emlékezetében él, milyen lelkesen, nagy tűzzel és hanggal köszönte meg boldog papságát mindazoknak, akik segítették őt abban, hogy ezt a gyönyörű hivatást elérhesse."

Okt. 25-én este rosszul lett. Hívták a körzeti orvost, majd a mentőket, szívmasz- százst kapott, de már nem tudtak rajta segíteni.

Olyan ember volt, aki, túl az egyéni elképzeléseken, mindig készen állt a Gondviselés adta lehetőségekben az Istent szolgálni, az ő dicsőségét előmozdítani az élő Egyház keretében. Ez ránk hagyott öröksége és tanulsága.

99