Szolgálat 58. (1983)
Halottaink - Dr. Török Jenő piarista (T. M.)
Dr. TOROK JENŐ piarista (1908—1983) Terveinek bélyegét Isten már gyermekkorunkban rányomja életünkre. Török Atya meleg, müveit, a művészetekre hajlamos, jómódú budapesti családból született, 1908 április 23.-án. A mérnök apa szigorát az édesanya és a három idősebb testvér gyengédsége egyensúlyozta. Velük a szívélyes kapcsolat élete végéig megmaradt. A családtagnak tekintett német nevelőnő tartotta a kisgyermeket a keresztvíz alá, és az ő indítványára íratták be az alig kilenc éves, tehetséges kisfiút a piaristák budapesti gimnáziumába. A családi otthon és az iskola vetette meg alapját széleskörű érdeklődésének, európai műveltségének és kapcsolatainak, meg annak a képességének, hogy értett a tanuláshoz. Hálával emlegette Kisparti János főigazgatót, aki nyolc éven át osztályfőnöke volt, történelemtanárát, Balanyi György professzort, Sík Sándort, a költőt, aki mint cserkészparancsnok fegyelemre nevelte, de lelkisége, kedélyvilága, esztétikai érzéke kialakításában is mestere volt. Szerette a szépet, a színeket, a formákat. Mint kiadó sokat adott könyvei kivitelezésére. Nagy előnye volt, hogy a német nyelvet még a szülői házban sajátította el. A latint nemcsak írás-olvasás, de társalgási fokon tudta. Célja érdekében nem sajnálta az időt és fáradságot, hogy iskolai francia tudását — felnőtt fejjel — tárgyalási fokra tökéletesítse. Általában nem mulasztotta el ismereteinek bővítését, bármikor nyílott erre alkalom. Édesapja kívánságára érettségi után három évig jogot tanult, de amikor mint lelki- gyakorlatot végző egyetemista jelen volt Prohászka püspöknek 1927 tavaszán a szószéken bekövetkezett halálánál, szárba szökkent a gimnáziumban már sarjadzó papi hivatása. Jogi jártassággal érvel kevésbé vallásos apjához írt levelében döntése mellett, és kéri hozzájárulását. 1928 augusztus végén belép a piaristákhoz, abban az Időben, amikor ott prohászkai hatásra megindul a belső reform: Zimányi, Törnek, Schütz A. vezetésével. A mélyebb lelkiség, a napi áldozás nagy hatással van reá. A váci no- viciátusban második otthonára talál. Fogadalomtétel után a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarán latin-történelem szakot végez, ezzel párhuzamosan a rendi főiskolán teológiát tanul. A Kalazan- tinumnak magas a színvonala. Itt ismeri meg a Vigilia francia orientációját. És ez irányvonala lesz. Ide kívánkozik egy derűs megjegyzése: „Nekem három szakom van: latin, történelem és erőszak.“ Erre a mondatra akkor került sor, mikor lobbanékony természete elragadta. Tíz perc sem telt bele, hogy jelét adja a megbánásnak. A jóvátétel színes skáláját ismerte és használta. 1934 jún. 17.-én pappá szentelik. Hogy erre milyen intenzíven készült, mutatja a „Primíciád“ c. füzetke, amelyet akkor szerkesztett és adott ki, meg az a szentkép, amelyen az édesanya megáldását szövegezte meg. Az első tíz évben Vácott tanított. Osztályát elsőtől érettségiig vezette. A piarista iskolák ideálját igyekezett bennük megvalósítani, ahol a szigor és igazságosság szeretettel és közösségi élményekkel párosul. Egyik rendtársa szerint osztályában 40 „kis Török“ ült. Osztálya hű marad hozzá. Velük ünnepelte 1982 őszén a 40 éves érettségi találkozót. — Ezekben az években írta megfeszített munkával 360 oldal terjedelmű disszertációját, és tette le „summa cum laude“ szigorlatát. A háború megszakította iskolaévben megszervezte és vezette a tehetséges falusi fiatalok számára létesített konviktust. Az ostrom már Budapesten éri. Intenzíven részt vesz az óvóhely-pasztorációban. Miután eltemette a bombázások idején meghalt édesapját, a 1944/£5-ös tanév utolsó hónapjaitól az iskolák államosításáig a rend debreceni gimnáziumában tanít. Ekkor kerül kapcsolatba a Katolikus Akció ifjúsági szervezetével. Hittudományi Akadémia, Szent Gellért könyvtár, lelkigyakorlatok, lelkinapok lelkes szervezője, még akkor is, 94
