Szolgálat 58. (1983)
Könyvszemle - Mécs László: Üzenet (Németh J.) - Erdőssy Béla: Korunk magyar egyházművészete (Vongrey F.)
piros vériér, / Purgátóréomba való lelkeknek / Kiszabadulásáér. / Szabadítsd ki őket / Az én imádságom által, Amen!“ A könyv végén található részletes bibliográfia és jegyzetek segítségével bővebben ismerkedhet az elmélyülni kívánó olvasó a néphitkutatás egyes részterületeivel. A kötetet 61 fekete-fehér és 16 színes illusztráció gazdagítja. M.G. Mécs László: üzenet. Válogatott versek. Szent István Társulat. Budapest, 1982. 331 o. Szennay András pannonhalmi bencés főapát megbízásából válogatta ki Fényi Ottó és Korzenszky Richárd Mécs László verseinek „Ozenet“-ét honfitársainak, hivő testvéreinek, minden embertestvérének. A válogatott versek nem fogják át Mécs egész életművét, de ízelitőt és emlékeztetőt adnak a nagy katolikus papköltő témáiból, gondolataiból. A válogatók Mécs Meteor című versét tették a kötet első helyére, hogy ezzel adják meg önvallomásának alapgondolatát: „Egy ismeretlen, ősi fényű / örök titokról elszakadtan / küldöncnek jöttem, s eltűnők majd, / ha üzenetem általadtam.“ Mécs maga a „Hajnali Harangszó“-val nyitotta meg összes verseinek kötetét 1941-ben. Első költői élménye papi és apostoli élmény is, nem önmagának, hanem küldetésének megnyilatkozása; a küldönc lényege a funkcióban van. „Kongatom piros harangom, Ifjú szívem kongatom.“ Élménye mélyről jön: „az Ember: sárkány-magból sarjadt fattya véres rögnek / elfeledte, hogy az arca régen Krisztus arca volt.“ Az itt felfedett feszültség van ott Mécs minden versében élete folyamán. Tanár, hideg eszmék csúcsain üldögélő tudós s a problémában, kékes égbolt íve alatt mindent derűsen látó ember akart lenni, — „de kortárs lettem: fergeteges idők sötét sodrában búskomor ég alatt, midőn ... mindeneket belepett az árvíz. A milliókkal úsztam a vad vizen, szívem szivacsként szívta a szenvedést, mázsásra nőtt, aránytalanná.“ (üzenet Milói Vénusznak] Igaz, hogy Mécs küldönc, nagyon is öntudatos, prófétai küldetéssel, de ugyanakkor kortárs is, korának minden hibájával és erényével. Ezt komolyan figyelembe véve több emberi megértéssel fogalmaznánk meg Rónay László jellemzését a verseskötet végén. Mindenesetre nem akadályozta meg Mécset sem a távolság, sem a magány abban, hogy találó diagnózist adjon, és imádkozzék a „nagy Lunatikusért“. Hálásak vagyunk a Szent István Társulatnak, hogy ezzel a kötettel megmentette a harmincas és negyvenes évek ünnepelt katolikus papköltőjének nevét és művét az elfeledéstől. „A királyfi három bánata" a világirodalom elévülhetetlenül szép verse marad az édesanyáról. A „Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld“ nemcsak az érettségi tablók jelmondata volt, hanem fel-felkonduló hajnali harangszó lesz mindig az életbe induló ifjúság, a lelkes pedagógusok és a béke megvalósításán dolgozó igazak lelkében. Épp ezért méltán lehet büszke erre a verseskötetre a magyar katolicizmus. Németh József Dr. Erdőssy Béla: Korunk magyar egyház művészete. Katolikus Emléktár, Budapest 1981, 64 o., 230 kép, 34 x 24,5 cm. Európa műkincsekben dúskáló országait járva nem csoda, ha olykor elfogja a magyart az irigység vagy a csökkentértékűség tudata. A „régi dicsőséget“ nálunk inkább csak romok és töredékek hirdetik, mindenesetre azért egyre ismertebbek lesznek ezek világszerte. A szakirodalom nem késlekedik a magyar értékek publikálásával, és megfelelő visszhangra is talál. A modern magyar egyházmüvészet alkotásai viszont még mindig mostohán várnak bemutatásukra. Pedig az ország nagyságához s egyházai lehetőségeihez mérten azok sem maradnak el a többi nemzet termékei mellett. Nagy meglepetésként hatott például egy cikk a modern magyar templomépítészetről a tekintélyes német szakfolyóiratban: Magyar Zoltán, Moderne Kirchen in Ungarn (Das Mün86
