Szolgálat 58. (1983)
Könyvszemle - Volly István: Karácsonyi és Mária-énekek (Véber Gy.)
KÖNYVSZEMLE Volly István: Karácsonyi és Mária-énekek. Szent István Társulat, Budapest 1982, 526 o. Alig néhány éve jelent meg Domokos Pál Péter gondozásában Kájoni János „Can- tionale Catholicum“-a, s íme egy újabb „szolgálat édes Hazánknak“: Volly István énekgyűjteménye. A kötet nem csupán két témakörhöz tartozó gyűjteményt tartalmaz, hanem két különálló munkát. Az előszót a kiváló szakértő, Erdélyi Zsuzsanna írta — az ő sajátos stílusában. Külön érdekessége a könyvnek, hogy az előszó nemcsak a szerző célját, a munka menetét és a munkamódszert ismerteti az olvasóval, hanem egyben recenzió is. Időrendben a könyv második része volt az első: már 1948-ban kész volt mint doktori értekezés. Ez a rész 101 Mária-éneket tartalmaz 26 oldal bevezető tanulmánnyal s ugyanannyi jegyzettel. A jegyzetekből kitűnik, hogy ezeknek az énekeknek a gyűjtését 1930-ban kezdte a szerző szülőfalujában, a Pest megyei Peregen és Szeged-Alsóvárosban, az utolsókat 1942-ben jegyezte le Csíkszenttamáson. De gyűjtőútja elvezette őt az ország minden szögletébe. Az előszóból megtudjuk, hogy Volly István az 1948-ban elkészült publikációt elhunyt tudós mestere, Bálint Sándor iránti tiszteletből eredeti formájában adta ki. Elfogadható, ha kegyeletből nem változtatnak valamin. Ezen a munkán azonban nem is kellett változtatni. A fiatal Volly István nem törekedett és nem is törekedhetett teljességre: egy doktori értekezésnek nem lehet célja népünk teljes „Mária-énekkészletét“ az összes variánsokkal együtt összegyűjteni és analizálni. S mivel annak idején az Actio Catholica kiadásában megjelent kötetek és füzetek nem kerülhettek forgalomba, most, 34 évvel később ugyanaz a mű jutott el a könyvesboltokba s onnan a szerencsés érdeklődők kezébe, majd könyvespolcára. Egyébként jobb is, hogy a szerző nem sokat igazított eredeti munkáján, mert nem minden új betoldás, változtatás emelte könyve értékét. Például felesleges volt Kidé (Kolozs m.) után Romániát beszúrni, mert Kidé Magyarországhoz tartozott, amikor Volly István ott gyűjtött, azonkívül minden olvasó tudja, hogy Kolozs megye Erdélyben van. A 379. oldalon olvasható állítása az új lábjegyzettel pedig egy kis túlzás: valóban mellőzték, sőt tiltották a helyi hagyományokat az egyházi énekreform után, de csak a liturgiában, üldözésről azonban szó sem volt: ha a Mária-énekek használatát üldözték, az nem az egyház nevében történt és főleg nem azért, mert nem a „Szent vagy, Uram!“ szerint énekeltek. A fiatal szakember 23 éves korában indult el egy járatlan úton, új terület felkutatására. Becsületes munkát akart végezni, ezért bejárta az ország különböző részeit. Nem teljességre törekedett, hanem csak egy tudományos keretbe öntött általános képet akart adni a magyar nép körében elterjedt Mária-énekekről. Ehhez elég volt 101 éneket összegyűjteni, de azt az egész ország területéről. Az teljesen a gyűjtő dolga, hogy melyik helységeket szemeli ki munkaterületül. Kár azonban, hogy kevés szó esik a (tájak szerinti) variánsokról. Lapozgatás közben több olyan énekre akadtam, amelyeknek más vagy néha különböző dallam- illetve ritmusváltozata csendült meg fülemben: a „Kössünk szép koszorút“ másképpen énekelték a törökkoppányi rózsafüzér-ájta- tosságokon; a „Jertek Jézus híveiének egy dallamváltozatát Andocson hallottam búcsúsoktól: a sérfenyőszigeti Varga Fáni néni a „Köszönteni jöttünk“ más dallam- és ritmusváltozatát énekelte Háromtölgyfánál: gyönyörű fríg dallamra emlékszem, amint a székesfehérváriak előénekesükkel, Papp Pista bácsival rázendítettek az „Egek királynéjáéra; ritmusban és dallamban különbözik Volly István közlésétől, ahogyan a so- mogyacsai vagy a kapolyi búcsúsok énekelték a „Mondjunk dicséretet“ című Mária- éneket; s így folytathatnám tovább. 84
